LUMINA LIVE 2011 - T�RT�NET - NOVELLA

Vannak az �letben olyan pillanatok, amikor valami olyat hall az ember, amit�l elveszti a hidegv�r�t �s nem k�pes elrejteni az �rzelmeit. �gy t�rt�nt ez Debelzaq Fargar Dominiorral is, amikor egy hideg t�li est�n Hellon a tehenek int�z�je berontott a h�lokamr�j�ba.

-Elkaptak a tolvajt! Uram! Rajtacsipt�k ahogy csirket lopott!

Fargar kiemelte bozontos fej�t a birkab�r�k al�l, melyek az �gyat bor�tott�k �s �lmosan n�zett a h�rhoz�ra.

-Remek h�rek val�ban. Z�rj�tok az istall�ba �s holnap megt�rgyaljuk az �gyet.

-De, meg akarj�k lincselni!

-Tal�n meg is �rdemli! H�napok �ta fosztogatja az �l�skamr�kat �s a ty�k�lakat.

Majd visszatemette fej�t a meleg �gyba, nem is sejtve mennyire k�zel a pillanat, amikor majd jeges v�zre v�gyik, hogy lecsillap�tsa magat.

-Uram! Amos az! Amos a tolvaj.

Egy pillanatig semmi nem mozdult a szob�ban Hellon ajkain k�v�l, melyek alig l�thatoan, de ann�l kitart�bban remegtek a fesz�lts�gt�l. Fargar lassan fel�lt. Bozontos szak�lla �s haja izzadtan ragadt az arc�ra. F�lig nyitott szajjal n�zett a kandall�ban lobog� t�zre p�r m�sodpercig, majd als� ajk�ba harapott. Hirtelen kiugrott az �gyb�l, mag�ra csavarva, egy horgolt takar�t, s megindult az ajto fel�. Ahogy a takar� lassan lecs�szott az �gyr�l a harom n�, akik eddig a paplan alatt b�jtak meg most meztelen�l fek�dtek az �gyon. A legid�sebb, ki alig lehetett t�bb h�sz �vesn�l agg�dva k�rdezte a tavoz� f�rfit�l.

-Mit tehet�nk?

-Ne aludjatok el!

Hangzott a v�lasz mik�zben a dominior kiviharzott a szob�b�l egyenesen a h�z bels� udvar�ra. Csillog�, feh�r h� fedett mindent. Gy�ny�r�, teliholdas este volt. A fakj�k f�nye beragyogta az �triumot. Az eg�sz l�tvany t�keletes h�tteret ny�jtott annak a szerencs�tlen, form�tlan embernek aki megk�t�zve, v�rfoltosan, szaggatott ruh�ban t�rdelt a lepcs� aljan, vacogva, h�rom fogjulejt�je k�z�tt. Fargar odal�pett a szerencs�tlenhez, belemarkolt a haj�ba �s arc�t a f�ny fel� ford�tva f�rk�szte egy darabig. Ritk�s csapzott haja �sszefagyva l�gott az arc�ba. Az ajkai t�bb helyen is fel voltak hasadva. R�gi sebek bor�tott�k az arc�t minden�tt. Az egyik f�le hi�nyzott, arc�nak bal oldalan sz�ja hosszan felszakadt �s nem is forrt �ssze soha. Szemei feherek voltak. Nem volt mag�nal m�g, ha mozogni tudott is. Lehetett volna b�rmelyik utcai koldus.

-Mib�l gondolod, hogy ez a szerencs�tlen Amos Dargo?

-Ezt tal�ltuk n�la.

Hellon k�t r�gi, v�rfoltos szarumed�lt ny�jtott �t ur�nak. K�t medalt, melyek csal�di c�mereket �br�zolnak. K�t med�lt, amelyek valaha, szebb napokon k�t szerelmes nyak�ban l�gtak. Fargar �sszeszor�totta a fogait, �s �gy sziszegte a csendben v�rakoz� szolg�knak.

-Ezt az embert f�rdess�tek meg �s l�ss�tok el a sebeit. Ha mag�hoz t�r azonnal k�ldjetek �rtem! Ez az este, meg sem t�rt�nt!

Amos hetekig �sszef�gg�stelen�l motyogott mag�ban. Naponta t�bb �r�ra is kiengedt�k az udvarra kicsit leveg�zni, persze csak miut�n gondosan elreteszelt�k a nagykaput �s �r�ket �llitottak a tet�re. Sebei lassan gy�gyultak. Jobb keze, melyet vala oly sok m�gikus er�vel meg�ldott �kszer d�sz�tett, most �lettelen�l, sorvadtan cs�ng�tt az oldal�n. H�ta meghajlott, szak�lla meg�sz�lt. �regebbnek t�nt, mint a leg�regebb ember a f�ld�n. Fargar nagy gondot ford�tott arra, hogy Amos ne szenvedjen hi�nyt semmiben. H�rom szolg�lol�ny csak az � k�nyelm�re figyelt, de �rtelmesen besz�lni senki nem tudott vele. Mag�ban mormogva j�rk�lt fel �s al� a h�zban, mint valami kis�rtet. A Fargar h�z minden tagja f�lt t�le �s a pokolba kiv�nta, de a Dominornak ezt senki nem merte megeml�teni. Egyik �jszaka, mikor Fargar �ppen az esti ellen�rz�st v�gezte az udvarh�zban megl�tta, hogy Amos az udvar k�zep�n �ll �s meredten n�zi a kaput. Ahogy k�zelebb l�pett hallotta a m�r megszokott, de m�g mindig ilyeszt�, �rtehetlen mormog�s�t. Odalep�tt mell� �s vele n�zte a kaput.

-Kit v�rsz j�nni �reg bar�tom?

K�rdezte halkan, v�laszt sem v�rva. �s akkor… Minden el�jel n�lk�l… A legkev�sb� v�rt pillanatban Amos hangosan, �rthet�en megsz�lalt.

-Athair, Aldebaran, Riggel, Anthares.

Fargar meg sem mert sz�lalni. Nyak�hoz kapott �s er�sen megszor�totta med�lj�t melyen Dreina szent szimb�luma volt l�that�.

-Itt vannak…

Mondta Amos �s ebben a pillanatban valaki megd�ngette a nagykaput. Cs�nd lett. Hellon l�pett ki a h�zb�l �s kerd�en n�zett ur�ra, hiszen az utas�t�s szerint am�g Amos az udvaron van a kapunak z�rva kell lennie. Fargar �sszeszedve minden erej�t intett Hellonnak, hogy kinyithatja a kaput. A retesz hangosan recsegve fordult a f�mcsapon �s a kapu kitr�ult. N�gy s�t�tlila utik�ppenyt visel� alak lepett be. Csukj�ik h�travetve l�gtak, �gy l�tni engedt�k arcukat, amit orrukt�l, homlokukig arany�llarc takart. Ajkuk keskeny volt �s v�rtelen hajuk fekete fonatokban l�gott a v�llukra l�tni engedve hegyes f�l�ket. A n�gy f�rfi arc�nak minden von�sa megegyezett egym�ssal. Term�szetesen, szertart�soss�g n�lk�l l�ptek Amos �s Fargar el�. Meghajoltak, majd a Fargarhoz legk�zelebb �ll� �gy szolt:

-Az emberek �sszes Istene tartson meg sok�ig t�ged Debelzaq Fargar, Fargar Dominiora! Anthares a nevem. Ok a fiv�reim Athair, Aldebaran �s Riggel.

A elfek sorban biccentettek a nev�k hallat�n. Fargar, aki id�k�zben ism�t �sszeszedte mag�t er�s �s kiss� tal�n bar�ts�gtalan hangon sz�lt az elfek vezet�jehez.

-Mit keres a ti fajt�tok errefel�?

Anthares elmosojodott, majd al�zatosan h�tral�pett �s fejet lejjebb hajtva v�laszolt:

-Cornazil szolg�j��rt j�tt�nk.

Ebben a pillanatban a m�sik h�rom elf k�zrefogta Amost �s egy s�t�tlila utik�penyt ter�tettek a v�ll�ra. Ugyanebben a pillanatban Fargar hirtelen mozdulattal k�st r�ntott. Mire a penge Anthares nyakahoz �rt a nagykapun m�r kattant is a z�r �s Hellon egy furkosbottal �lt az idegenek h�ta m�g�tt.

-Mit akartok t�le?

K�rdezte mik�zben k�s�nek �let er�sen Anthares nyak�hoz szor�totta. Az elf arca megkem�nyedett. Szeme fenyeget�v� v�lt �s hat�rozottan �gy sz�lt.

-Amos, ma este meghal, de neked m�st sz�nnak az Isteneid! Egy fekete z�szlo alatt a feh�r unikornis k�zeleg, hogy visszavegye, amit az �venek gondol. Van m�g par honapod, hogy eld�ntsd elb�jsz, mint a t�bbi Dominior, vagy ki�lsz az�rt, amit az emberek igazs�gnak neveznek. Dreina szolg�ja vagy! Viselkedj is �gy!

Fargar megk�v�lten �lt. Nem tartotta felh�bor�t�nak, amit az elf mond. Igaz�b�l sz�gyelte mag�t. Sz�gyelte, hogy idegen f�ldeken j�rt, am�g a szomsz�dban Toroniak tany�znak. Dreina erej�t �rezte mag�ban. Legszivesebben azonnal nekiment volna a Toroni kuty�knak. �s ez volt az a pillanat, amikor Amos hirtelen odafordult, egyetlen �p kez�vel �vatosan eltolta Fargar k�set Anthares nyak�t�l. M�lyen bar�tja szem�be n�zett �s �gy szolt:

-Vezekelj helyettem bar�tom. Harcolj Calassion oldal�n �s v�gd el az �tkos v�rvonalat, ami �rulokat sz�l! A fiamnak nem lehet �r�k�se!

-Szavamat adom, hogy Calassion visszakapja ami neki jar. Athros pedig Dreina itel�sz�ke el� �ll, amiert toroni k�zre adta az �t dominium egyik�t.

A reggel els� napsugarai kor�n jottek az �vszakhoz k�pest. A k�zeli dombtet�n �t alak �llt egy jel�letlen f�ldhalom f�l�tt. Tal�n m�r �rak �ta alltak ott csendben Amos D'argo DelCastille �letenek utols� allom�s�n. A dombtet�n, ahonnan bel�tni a Calassion Dominiumot. A f�ldet, ami�rt �lt �s meghalt. A vid�ket, amit el�rult, hogy megmentsen. A vid�ket, amit v�deni akart �s roml�sba d�nt�tt.