�TON... 

Els� bejegyz�s – Pyarron szerint 3698

 ... szents�ges Alborne, m�g szerencse, hogy megvan! Nem is tudom, mit csin�ln�k ha elhagyn�m ezt a kis k�nyvecsk�t, tal�n b�natomban m�g asszonyhoz se ny�ln�k egy j�darabig. No persze nem t�l sok�, nem vagyok a kegyetlen �nsanyargat�s h�ve, azonban j�, ha az ember tudja mindig merre j�rt, merre volt, hogy legk�zelebb csak oda menjen vissza legfeljebb, ahonn�t a l�b�n j�tt - nem pedig zavart�k.
 Teh�t m�r csak azt kellett kider�tenem, hol vagyok �pp. Sajg� �llkapcsom, �s feldagadt jobb szemem ok�n �gy k�pzeltem, bar�ts�gosabb helyen a tegnapi napn�l, miel�tt m�g elragadott volna a k�ba �lom, amit m�sok s�ztak r�m er�vel. T�bben lehettek, �s a gal�dok nem r�ntottak fegyvert - r�szegen m�g �n sem lehetek valami �gyes v�v� – amit bizony�t a viszonylag �ps�gben sz�tt�pdesett ingem (Eredeti tiadlani selyemut�nzat volt, egy vagyont kellett visszacsennem �rte!), no meg, hogy azon a f�lmar�knyi rezen k�v�l ami a nagyap�mt�l meg�r�k�lt tarsolyom m�ly�n lapult, nem hi�nyzott semmim. Kiv�ve tal�n p�r fogat, de az a legkevesebb, azok is mind h�tul voltak. Ott kev�sb� l�tszik meg a hi�ny.
 Ez�ttal t�n szerencs�sebb helyen �bredtem, mint a legut�bb. Akkor igencsak megizzadtam, mire valahogy kim�sztam a pittarosok kennelj�b�l, �s csak az �giek a megmondhat�i, hogy a ciszterem n�lk�l mik�nt voltam k�pes �lomba b�v�lni azokat a megveszekedett fenevadakat. �m m�g �lek, s ami a legf�bb, hogy a hangszerem is megvan. Nem egy m�sik, ugyanaz. Valakik egy talizm�nhoz ragaszkodnak, mit csal�djuk h�trahagyott, m�sok egy remekbe szabott peng�t �rizgetnek otthonr�l hozott hagyat�kk�nt; �n ezt a git�rt hurcolom m�r idestova huszon�t esztendeje. Csup�n ennyi maradt �r�k�l ap�mr�l, aki any�mnak p�nz helyett ezzel fizetett egy �tdorb�zolt, s �lelkezett, szeszm�moros �j ut�n. H�t esztend�s koromban kaptam el�sz�r k�zhez… j�l van na, elvettem a l�d�b�l, megvertek �rte, mit sz�m�t az! Hisz �gyis nekem sz�nta volna az �reg! �n tudom. K�l�nben is, ak�r szerettem any�m, ak�r nem, aki a vil�g leg�sibb mesters�g�t �zi, csak ne szem�lyeskedjen, ne �rzelg�sk�dj�n, legf�k�nt pedig ne sz�lj�n gyereket!
 Nem is akartam megv�rni, m�g eladnak rabszolg�nak - akiket a k�zhiedelemmel ellent�tben �szakon sem vetnek meg a b�rsonyb�lcs�ben sz�letettek - ink�bb magamt�l sz�ktem, de mivel a p�nz, mint huncut cimbora m�r akkor is messze sz�kd�s�tt el�lem, nem tudtam m�st felmarkolni a sz�l�i bord�ly �lel� karjai k�z�l, mint ezt a hangszert.
 El�sz�r zen�lni pr�b�ltam vele, csak �gy a magam m�dj�n. Ezt a kutya se d�jazta, a paradicsomot meg frissen is ut�lom. Azt�n megpr�b�ltam eladni, h�t nem tudom, v�g�l m�gsem vitt r� a l�lek. Egyszer m�g le is �t�ttem vele egy k�v�rk�s erionit – kilenc esztend�sen az�rt m�gsem dolgozhatok b�ny�ban, vagy holmi kik�t�kben rakb�rbe! Akkor t�rt el a nyaka. M�rmint a hagnszernek! Uram bocs�ss, �n nem �ltem soha! Azt�n megpr�b�ltam megjav�ttatni… mintha csak nekem t�rt volna csontom, furdalt a lelkiismeret, �gy elb�nni a szeg�ny ciszterrel, gonosz dolog lehetett r�szemr�l. Mindenesetre, amint bel�ptem a m�ly�tett �p�t�s� m�helysz�n szalmabor�tott padlat�ra, �reztem, valami nagy van k�sz�l�ben. Ott volt a leveg�ben, az illatokban – �don fa �s f�r�szpor, no meg valami m�s, kifinomultabb, megfoghatatlanabb, a gerincem t�v�ben csiklandozott vadul, amit�l �n m�gink�bb feszengtem.
 �s az �reg mester - miut�n hetyk�n az asztal�ra vetettem minden vagyonom -, r� se heder�tett a k�nnyen j�tt ez�stre, kezel�sbe vette a cisztert. Majd pedig engem.
 Ez a legels� bejegyz�sem. Rem�lem nem csin�lom rosszul, a formul�ban biztosan nem lehet hiba. Nem nagy tudom�ny a bet�vet�s vagy m�sok szign�j�nak ut�nz�sa, de sosem gondoltam kor�bban, hogy egyszer tal�n napl��r�sra adom a fejem... Nem-nem! Csak semmi �nv�d, fogad�sb�l teszem. Hogy mindig tudjam, merre tartok.

M�sodik bejegyz�s – A senki f�ldje ut�n, m�r csak az Isten h�ta m�g�tt �ll…

 Dartonra, ezt majdnem eln�ztem! Rossz tr�fa lett volna, ha az a kedves b�csika tov�bb vitt volna. A nagy jegyzetel�s k�zepette kis h�j�n lemaradtam Cornu v�ros�r�l! Ahogy �gy belegondolok, az egyetlenbe, amit egy �r�kkal kor�bban odahagyott t�bl�cska hirdetett, egy keresztez�d�sn�l. Fene az eg�szbe! – gondoltam, �s m�r ugrottam is, b�cs�t intve eddigi �nk�ntes fuvaroz�mnak. Azt tanultam, minden lehet�s�get egyb�l meg kell ragadni, m�g az elej�n – a hosszas t�preng�s csup�n elbizonytalan�t. M�rpedig, nem tudtam, hogy merre vagyok, milyen nap van, mennyit �runk, �s m�g n�h�ny ezekhez hasonlatos apr�s�gnak t�n� dolgot. Abb�l kellett teh�t kiindulnom, hogy ahov� t�bl�t �ll�tanak, ott emberek is �lnek! Az emberrel meg egy�tt j�r a szesz, �s az asszony!
 A ciszterem megvolt, szerencse. A kardom viszont m�r nem. Pech. Rendbe szedtem magam, amennyire tudtam, �s n�h�ny pillanatig f�r�dve a kellemes, ny�r eleji napsug�r vak�t� f�ny�ben, az utacsk�t szeg�lyez� erd� lomb�rnya ir�nt indultam meg visszafel�.
 Aznap azonban t�nyleg tr�f�s kedv�kben lehettek az istenek. Megpr�b�ltak �t k�zben kirabolni…
 Persze hogy a harami�k, �s nem a mindenhat�k! Mit is kezden�nek azok egy kopottas f�j� git�rral, egy p�r haszn�lt csizm�val, sz�rk�re cserzett b�rnadr�ggal, egy r�zveretes kardh�vellyel, meg egy megszaggatott inggel? Persze, hogy annak a h�rom fick�nak mire kellhetett mindez… �rti a csuda. Fegyver n�lk�l ism�t cselhez kellett folyamodnom, �s be is v�lt; a susny�sba b�v�lt medvemorg�sra mindegyikben megh�lt a v�r, id�t adva nekem �lcs�cson csapni az egyiket. A szerzett peng�vel pedig m�r j�tszva gy�ztem rohamaik. T�ler�… erre �p�tettek, volna, ha engedem. Nem b�ntottam �ket, elv�gre �k se engem, kergetni meg minek: futottak amazok magukt�l is, mihelyst leszabdaltam a gombokat a nadr�gjukr�l – persze, el�gg� esetlen�l.
 �n pedig folytattam az utam Cornuba, h�l�t adva magamban Arelnak. Legal�bb fegyverem m�r volt. Kicsit r�videbb mint az el�z�, de j�l p�szolt a h�velybe.

 Harmadik bejegyz�s – Az �n f�ldemen…

 Hat�rozottan megtetszett Cornu. Az itt �l�k ugyan gyanakv�n fogadtak, de az�rt �lm�lkodva fogadt�k �rkeztem, amikor letelepedve egy bizonyos Lord Sacchayas szobr�nak t�v�be, a f�t�ren zen�lni, s dalolni kezdtem napi betev�m�rt. Biztos az ap�mt�l �r�k�lt, �szaki sz�rmaz�st sejtet� lensz�ke bozontom keltett �rdekl�d�st. Az egyik helyb�li, piac fel�l �rkez� feh�rcsel�dt�l megtudtam, hogy ez a hajdanvolt �r a szomsz�dos f�ldeken alap�tott �j haz�t mag�nak majd m�sf�lsz�z �vvel kor�bban, �s hogy id�k�zben a k�rny�kbeliek sz�vets�get k�tve az uradalombeliekkel telepedtek le itt. Cornu �s a Dominium j�l kieg�sz�tett�k egym�st, b�r nem volt al�, vagy f�l� rendelts�gi viszony k�z�tt�k. Csup�n a v�llamat vontam; igyekeztem ki�lvezni a felt�n�st.
 M�g aznap ell�togattam a H�rom N�v�rhez c�mzett kocsmafogad�ba, k�t-h�rom tucat r�zzel a zsebemben idej�t l�ttam kosztolni. M�g egy ilyem helyet, dr�ga Alborne, keresve se tal�lhattam volna!
 T�nyleg h�rom v�szoncsel�d vezette, s tartotta karban jobb h�j�n az �p�letet, alig tucatnyi f�t sz�ml�l� �lland� vend�gs�ggel. Imitt-amott egy-egy str�zsa is megfordult, de jobb�ra helyb�li parasztok, vagy k�zm�vesek, akik �r�mmel kaptak �tkem elfogyaszt�s�val a ritk�n hallott muzsika ut�n. Tapsoltak, teli torokb�l k�s�rtek, d�lut�nonk�nt, a munk�k v�gezt�vel m�g t�ncoltak is! Est�nk�nt pedig sz�jt�tva cs�ggtek az �ltalam elbesz�lt hist�ri�k igazs�gtartalm�n nem t�prengve, �lland� szolg�latok fej�ben r�ad�snak a legid�sebb n�v�r, egy Trassia nev�, k�tgyermekes �zvegy sz�ll�st is k�n�lt, sokat sejtet� mosolyokkal hozva k�t�r�nk�nt egy-egy kupa s�rt, nehogy m�g kisz�radjak a k�zelg� nagy melegben. S b�r az ell�t�sra szavam nem lehetett, nekem nem rajta akadt meg a szemem els�re sem.
 Lylli maga volt a megtestes�lt �lom. Mindig j�kedv�en lebbent a sokat koptatott deszkapadozaton, mindenkihez volt n�h�ny kedves szava, �s maga a kicsattan� �let lobogott smaragd parazs� tekintet�nek �sszes pillanat�ban. Ebben hasonl�tottunk egym�shoz. Ebben is, b�r majd t�zesztend�nyi kork�l�nbs�get �rhattunk az �n sz�ml�ra. Tudtam, ugyanis volt egy k�l�nleges k�pess�gem. Egyetlen dolog, amit maguk a halhatatlanok adtak, �s nem k�rtek �rte cser�be m�g ezid�ig semmit: ha valakit meg�rintettem, tudtam… nem! Ink�bb csak meg�reztem, azt viszont er�sen, hogy kicsoda is az illet�. Nem kerestem r� a magyar�zatot k�ly�k koromban sem soha. Legal�bb k�l�nlegesnek �rezhettem t�le magam. Hogy egyszer lehetek valaki, aki nyomot hagy maga ut�n, nem csak t�nfereg a nagyvil�gban. Ezt l�thatta bennem a b�rdb�l lett hangszerk�sz�t� is.
 �s ezt l�ttam �n is Lylliben. T�bbre sz�letett, mint hogy valami helyb�li birkap�sztor, net�n fany�v� feles�ge legyen. Voltak �lmai, �s m�ghozz� milyen csod�latos �lmok!
 Egy �ll� h�napig ker�lgettem, b�koltam, szedtem vir�got a szomsz�dos kertekb�l, s �gy viselkedtem, amit�l �vva intett a v�n kobzosb�l lett zeneszersz�m jav�t�. A szerelem csak elbolond�tja a f�rfiak fej�t. Nekem azonban sz�ks�gem volt a bolond�t�sra. Visszagondolva mindig csak magammal t�r�dtem. Kocsm�r�l kocsm�ra, v�rosr�l v�rosra j�rtam. H�lgysz�veket raboltam, p�rbajoztam, ittam – f�leg ittam – �s n�ha magamn�l felejtettem egy d�szesebb n�i �kszert, csakhogy tov�bbmehessek, magam sem tudv�n mit keresve, vagy mi el�l menek�lve. Menek�ltem? Istenuccse, tal�n… de amikor Lylli k�zel�ben voltam, megv�ltozott minden. V�gre t�r�dni akartam valakivel. A gondj�t viselni. �vni a sz�lt�l is… �s amikor v�g�l az eny�m lett, �gy szerettem, mintha az els� n� lett volna az �letemben. �s az egyetlen.
 Lassan kezdtem sejteni, hogy hov� tartok, �s egyre kev�sb� �rdekelt, merr�l is j�ttem.

 Negyedik fejezet – Tisztelet, �s odaad�s

 Nem �reztem magam fiatalnak, de vesz�thettem a szemf�less�gemb�l. Szerelmes lettem, mi tagad�s, de �lveztem minden perc�t. Udvarolgattam az�rt f�nek f�nak, �gy �mmel-�mmal – nehogy sz� �rje a h�z elej�t, de lassacsk�n egyre nyilv�nval�bb lett mindenki sz�m�ra a k�ztem, �s az �n Lyllim k�z�tt fell�ngolt viszont. Akadtak, akik megmosolyogt�k, s elismer�en biccentettek, amikor �pp a H�rom N�v�r ker�t�s�t jav�tottam, vagy fal�t meszeltem f�lmeztelen fels�testtel, a napmelegt�l k�nozva, m�sok csup�n elsiklottak f�l�tte, hisz nem az � dolguk, �m akadtak, akik a kezdett�l fogva gyilkos indulattal viseltettek ir�nyomban, k�l�n�sk�pp egy fick�.
 Korombeli fegyveres volt, egy tagja a magukat �nk�nt kiki�ltott Cornu b�li �rs�gnek, azonban m�g a t�nyleges fegyverforgat�kat j� �rz�ssel ker�ltem – megl�tszik b�rki mozg�s�n, ha �rti, mi a cs�zi� – addig ett�l a bugrist�l legfeljebb annyi f�lnival�m lehetett, mint a saj�t vacsor�mt�l egy �tdorb�zolt �jjel ut�n, egy fal t�v�ben �klendezv�n g�rnyedve. � volt itt el�bb, de a l�ny engem szeretett, f�rfin�pn�l lenyelhetetlen b�ka. Ez robbantotta ki azt az esti sz�v�lt�st is.
 Es�lye sem lehetett a szerencs�tlennek, ittenik�nt soha el nem hagyva Cornut vil�gl�totts�ga, tapasztalata nem vetekedhetett az eny�mmel. Sem v�v�tud�sa. K�nny� peng�m - nem igazi rap�r, de m�r majdnem! – nyom�n az�ta is ott viselheti nevem kezd�bet�j�nek hegforrad�s�t amugy sem t�l mark�ns arc�n. E. E mint Elio. (Megjegyezn�m: csal�dnevet ne is keressen senki, egy szajha fi�nak, akinek isten tudja ki volt az apja, nem j�r eff�le cicoma) Remek�l szolg�lt a fegyver, b�r �lesben akkor pr�b�ltam els�re; a helyi kov�cs aj�nd�ka volt, miut�n megtan�tottam �jjal l�ni az id�sebbik fi�t, s olyan sz�p mes�kkel ringattam �lomba betegesked� pici l�ny�t, akinek baj�ra a helyi f�vesasszonyok sem tudtak gy�gy�t� szert kotyvasztani.
 Nem tartott sok� a harc, �n az asztalra sz�kelltem, kancs�t r�gtam a bugris fel�, s m�g az a szem�be ker�l� p�link�val volt elfoglalva, m�r ki is dekor�ltam a rusnya pof�j�t. M�g belef�rt egy sz�npadias meghajl�s a h�lgyek fel� - Lylli halkan felsikkantott, de nem tudtam nem �szrevenni a f�ld�nt�li boldogs�got az arc�n - , azt�n kir�ntott�k al�lam a l�bakat. Nagyot csattant a kobakom a hatf�s asztal kem�ny lapj�n, s m�g ellenfelem a v�rz� k�p�vel volt elfoglalva, addig �n a dudros hal�nt�kommal.
 - M�sutt j�tszd az eszed, kobzos! – d�rrent f�l�ttem valami hang, mindenesetre annyira er�lyesen, hogy nem is tudom, mi�rt nem ellenkeztem, amikor talpra r�ntottak.
 Forgott k�r�ttem minden, Arel se tudja t�n, �m a fegyverem a padl�n val� koppan�s ut�n merre heverhetett, �s m�g miel�tt kibogozhattam volna ki is �ll el�ttem, k�t �t�st kaptam. Az egyiket a gyomromra. Ekkor szaladt ki bel�lem minden leveg�t. A m�sikat pedig a hal�nt�komra. Ekkor s�t�t�lt el v�gleg minden.
 - Az uras�g l�tni k�v�n, csavarg�! - ilyen sz�ves invit�l�snak ki tudna ellen�llni? �n igen. Eszm�letlen�l nem volt neh�z.

 �t�dik fejezet – Sikolyok az �jszak�ban

 Ne sr�foljuk t�l: rendesen ki�t�ttek! Cornu kapit�ny�nak hat�rozott szava, �s k�kem�ny �kle volt. Ismeretlen�l tartottam t�le kicsit, ker�ltem ha tehettem, de az els� komolyabb besz�lget�s�nk alkalm�val, amint kiengedtek a fogd�b�l, s egy v�d�r vizet, no meg n�mi szappant ker�tettek, hogy megtiszt�lkodjam. Szeszt k�rtem a sebeimre, megittam, majd r�gt�n menek�lni pr�b�ltam, de ott fogtak, mert a Dominium Ura, megh�v�st int�zett fel�m… Kicsit megnyugodtam. Teh�t m�gsem a ty�kok miatt a t�ml�c.
 Lord Calassion maga ugyan nem hasonl�tott von�saiban a cornusi szoborhoz, azonban legal�bb annyira rendes volt, mint a kapit�ny, aki miut�n a maga m�dj�n megf�kezte a tegnap kit�rni k�sz�l� h�bor�s�got – elmond�sa alapj�n voltak m�g n�h�nyan, akik re�m fent�k a k�s�k. Lovat adott, hogy ne kelljen gyalogolni, �s ell�tott n�h�ny hasznos tan�ccsal a k�rny�ket, valamint a Dom�niumot illet�en. Kellemeset csal�dtam a fick�ban, b�r minden�tt hasonl�k�pp v�gezn�k a fogdmegek a munk�juk.
 Felesleges volna k�rdezni mi t�rt�nt a birtokon. Majd egy teljes h�napig zen�ltem, mes�ltem t�rt�neteket – n�h�nyat m�r ki kellett tal�ljak, ugyanis kezdtem kifogyni a szufl�b�l! – �s �lveztem az ezzel j�r�, kor�bbiakhoz m�rten fejedelmi ell�t�st. Igen, az�rt n�ha egy-k�t form�sabb szolg�l�l�nnyal komolyabban sz�t v�ltottam… de Lyllit �leltem mindegyikben, s egyre ink�bb hi�nyzott a t�voll�te. Alig l�ttuk egym�st ekkoriban. Tal�n k�tszer, de meg�rtette, nem �nsz�ntamb�l vagyok t�vol t�le. Tervezt�k, hogy elutazunk, ketten, egy�tt, bej�rjuk a vil�got, �s k�zben ha esetleg csal�dot is alap�tan�nk (itt szem�rmesen elpirult) � sz�vesen…
 Megmosolyogtam. Ez�rt im�dtam. Ez�rt im�dtam a szerencs�met.
 Azon viszont semmi mosolyognival� nem volt, amibe cs�ppentem. Ugyanis amilyen kellemesen teltek a dom�niumi nappalok, olyan fertelmesek voltak az �jszak�k. �lland�an sejteni v�ltem, figyelnek… �s nem a birtokon �l�k. … bortokon… �l�k? �jjelente, ha �sszhangzatot gyakoroltam loppal j�rtam, ak�r a sanda fekete cirmos, �vakodva araszolv�n el�re mindig a k�vetkez� tiszt�s fel�. Nem akartam, hogy k�zvetlen�l s�ss�n r�m a hold sem, az �rnyakban b�jva kerestem a megfelel� helyeket, �s amennyire t�lem tellett, pr�b�ltam nem felkelteni semminek a figyelm�t. Rossz �rz�sem volt. Hajnalt - �gy neveztem el a kov�cst�l kapott kardot – egy pillanatra se eresztettem magam mell�l.
 �s egyszer… vissza�ton…
 Ki�ltoz�sokra �rtem a Dom�niumba. Az ablakokban m�csvil�g. Nem mindben. Csel�dek nyiv�koltak az egyik ir�nyb�l, m�g a m�sikban valami mozdult. �szt�n�sen vet�dtem, egyed�l a ciszteremet f�ltve, s meglapultam a magas f�ben, ahogy azok… azok a valamik kisz�guldottak az �p�letb�l… A hely�rs�g h�rom alakja k�vette �ket. Az egyik hirtelen felvis�tott… Hallani lehetett a csontrepeszt� tal�latot. V�r fr�ccsent szertesz�t.
 Lylli! Visszamegyek �rted! – csak rem�ltem, hogy nem hangosan ki�ltom ezt, mert a bens�m zakatolt.
 Nem maradok tov�bb egy percig sem ilyen helyen! �s viszem magammal a l�nyt is. �jszak�ra bez�rk�zunk, reggel pedig pirkadatkor egy percet sem k�sleked�nk majd.
 �vatosan cs�sztam el�re a magas f�ben, m�gnem elhagytam a f�lhom�lyos udvart.
 �r�kkal k�s�bb �lltam csak meg pihenni, m�r szinte Cornunak a hat�r�ban. Rettegtem att�l, ami egyet a szemem l�tt�ra ragadott el Calassion �r birtok�r�l. Ember nem mozoghat ilyen gyorsan! Ez k�ptelens�g!
 G�rcs�sen markoltam a kardom, de meg kellett �lljak, kif�jni magam. �s ott volt…
 M�giscsak embernek l�tszott, csak fekete, jobb�ra testhez simul� ruh�kban, amiket b�rsz�jakkal fogatott �ssze, tele mindenf�le olyan szersz�mmal, amilyet m�g �n se l�ttam soha �letemben. Vesz�lytelen volt szeg�ny p�ra, legal�bbis egy ny�lvessz�vel a mell�ben – r�vid sz�r�, val�sz�n�leg sz�mszer�j – senki sem szokott ugr�lni. K�zelebb �vakodtam. Maszk fedte az ismeretlen arc�t… Le akartam venni. A szem�be akartam n�zni. Hogy legk�zelebb is legyen el�g er�m hozz�. �s amint meg�rintettem, meg�rtettem mindent!
 Vad�szok! Lylli!
 Fut�snak eredtem. Nem �n voltam a c�lpont, de ha a t�rsai itt vannak a haldokl�nak, k�nnyen azz� v�lhatok… De mostm�r �rtem, hogy mi�rt… Fogom Lyllit, �sszecsomagolunk, �rok hagyok egy levelet Lord Calassionnak, �s elt�n�nk innen. Mert ez…

 Hatodik fejezet – Bossz� (5 h�nappal k�s�bb)

 Bolond voltam… m�g egyszer, tal�n nem utolj�ra, �m k�ptelen voltam leszokni err�l az �rz�sr�l. Id�be ker�lt, m�g megsz�ktem a rabszolgapiacon megv�s�rolt uramt�l. Albornenak h�la, a var�zsos tud�s nem l�tszik k�v�lr�l. �j hangszert, �s �j fegyvert, valamint �j napl�t ker�tettem magamnak. Az ut�bbit volt t�n a legnehezebb meg�lteni �rzelmekkel, hisz az els� veszt�vel �jra kellett sz�vegeznem mindent fejb�l… �s… �s… Aki majd olvassa, bocs�ssa el hib�im vagy t�ved�seim, �gy siker�lt. De a rabtart�k nem v�geztek el�g j� munk�t… Sem a vad�szok, se az � gazd�ik… Lylli…