Dargo fia Amos tollából, egy évvel Calassion dominior távozása után:

Újra eljött a tél!

A hó lassan beborítja a tájat, és a gyerekek is egyre ritkábban merészkednek a hideg erdőbe. Parthiscus népének erősre és szilárdra épített erődfalai csendesen, és békésen fogadja be a hideg elől a menedéket kereső erdei állatok vastag, téli bundát öltött, éhes tömegét. Csak pár fejfa és sírkő emlékeztet már az elmúlt két év megpróbáltatásaira. Béke van. Dante, ahogy ígérte a katonai megszállás után két hónappal békésen elvonult és elvitte magával zászlaját is. Lassan a családomról is lemossák az „áruló” nevet. Csak én használom még. Mert az vagyok.

Amikor Parthiscus népének segítségével megdöntöttem a domíniumot, csak az otthonomat akartam megmenteni a pusztulástól, ám ehhez el kellett árulnom azokat az embereket, akiknek ezt az otthont köszönhetem. A hadsereg elvonulása után kihirdettük az új rendet. Mivel Felisa és én első gyermekünket várjuk tudtuk, hogy legalább 2 évig nem kelünk újra nagyobb útra. A domíniumot egy triumvirátus vette át. Grador, Felisa és én alkottuk és alkotjuk még most is. De előbb - utóbb félre fogunk állni. Grador utazni vágyik, Felisát is visszahívja néha a tenger.

Efgithegor, kit egyetemi éveimben ismertem meg, a hatalomátvétel óta a jobb kezemként lót, fut, intéz, cselekszik és dönt. Azt hiszem, jó vezetője lesz a városnak, ha eljön az ideje. És persze a polgárok közül kikerült kiválasztott egyesek is kezdik felfogni, miért dolgozunk. Remek vezetőket találtunk a helyőrség, a bíróság és a gazdasági társaság élére is. Iskoláink újra működnek és Efgitegornak köszönhetően jobb az oktatás, mint valaha. Fél év alatt elértük, hogy a városban minden úgy legyen, ahogy az első Ereni csapat megérkezése előtt volt. Még Hector de La Vexel is nyugalmaztatta magát és letelepedett nálunk - stratégiát oktat a helyőrségi hadsereg tisztjeinek.

Három zászló lobog most a városkapu felett. A régi Domíniumi zászló, a Rosa Negra zászlaja, és a békét és szabadságot jelképező fehér zászló egy hímzett aranykupával a közepén. A környező falvak, mikor megtudták, hogy a háború vége egy helyi kocsmáros családnak köszönhető, mind eljöttek és felajánlották, hogy segítenek újjáépíteni a várost. Tucatjával érkeztek a farmerek, szabók, muzsikusok, kalandorok, vallási- és politikai vezetők, hogy megnézzék maguknak az új rendet. A város növekszik. Csak az elmúlt három hónapban több mint 13 új család telepedett le itt, ezért megszerveztük az első lakosszámlálást is. Egyre több szentély épül a különböző papok keze által, és egyre több kisiparos kínálja portékáját az új, nagyobb piacterünkön. De kocsma csak egy van!

A Kocsma! Szinte zarándokhellyé változott a Korsó, és azt hiszem, nemsokára ki kell bővíteni, ha ez így megy tovább. Öcsém tölti a legkevesebb időt a kocsmában. Minden szabad idejét azzal tölti, hogy az erdőt járja egy kisebb csapattal. Nem tett le róla, hogy apánk halálát megbosszulja. Én, amikor vezetői teendőim megengedik, be-betérek. Szeretem azt a helyet, bár már alig hasonlít a régi Korsóra. Abel, az új kocsmáros nagyon jól végzi a dolgát. Ért hozzá, hisz tőlem tanulta, amikor az Ereni erődnél mértem a bort.

Felisa hasa egyre gömbölyödik. Nem lehet sok már a gyermekem születéséig. Azt mondja, fiú lesz. Remélem, még a születése előtt visszaérnek a levelek. 73 futárt küldtem szét a környező nagyobb és kisebb településekre, hogy felkutassam Calassiont és Demiont. Tudom, hogy ha most itt lennének megértenék, hogy miért tettem, amit tettem. És tudom, hogy segítenének nekem a nagy munkában. A gyűrűről semmi hír. Bizonyos vagyok benne, hogy Toron még nem talált rá, hiszen az én emberem előbb indult utána és gyorsabban mozog, mint egy páncélos hadosztály. Titkon azt remélem, sosem hallok felőle újra és az aggodalmam miatta évekkel később majd elmúlik.

Túl sok dolgom van most megint. Olyan vagyok, mint az a három zászló a kapu felett, ami egy akar lenni - és lesz is. Lassan úgy érzem, nem egy várost építünk a környező falvakkal együtt. Nemzetet építünk, amely független, békés, és stabil. Ez a nemzet erős alapokra, vallási függetlenségre, egyenlőségre és tiszteletre épül. Cornazil elvei szerint, öcsém keze által, apám borán felcseperedve, feleségem gyermeke számára. Egy nemzet épül, és senki nem állhat az utunkba!