A születése időpontja nem ismert, ha kérdezték is mindig azt mondta, hogy ha egy vajképű kíváncsi csak nyomozza ki nyugodtan magának. Ami biztos, hogy Viharkeltőnek született, méghozzá a törzs egyik vezéri nemzetségébe, így igen hamar jutott a harcosok közé. Törzsének, és magának idegen földeken szerzett nevet. Barbárok ellen, zsoldosok között és tengeren is járt, és fiatal korát meghazudtolva, a törzs által ismeretlen fortélyokkal tért vissza mindig.

Észak szövetségeseiként, a Keleti Barbárok ellen küzdve szokta meg az általa csak vajképűeknek nevezett elfszabásúak társaságát, és azóta egyre gyakrabban keveredett a gyorsan alkalmazkodó népek között. Persze a nehézségek sosem kerülik az ártatlan ork hajósnépet, ahogyan néha ironizál, kirívik, hogy ezek a nehézségek leginkább csak nyűgnek valók, nem akadálynak. De mivel Zhobo nem éppen a fölösleges munka mocsárképű őre, szinte látható útja volt egy kevésbé válogatós hajó feldélzetére. A Rosa Negra ilyen hajó, sőt a kapitány mivolta miatt ő kevésbé tűnik ki, mint amennyire bármilyen más hajón kitűnt volna az északi tengerek bármelyikén.

A Zhobo féle ork, lévén vezérnek született, büszke fajta, nem veti meg a pénz szagát sem, érezhetően inkább csak a mókát és az értékes tapasztalatot, vagy a nagy fogást látja a hajózásban, éppen ezért nem egy dzsad bankház értékes partnere, akiktől mosolygós, avagy éppen vicsorgós támogatást kap, ő legalább őszintén vicsorog a mindig alázatosnak látszó hajlongó bronzképűek láttán. Éppen ezért, és a két ork szem mögötti megbúvó, éppen-éppen megvillanó ragadós értelem láttán lehet kegyetlen nyomozás és agymunka eredménye, hogy előre lehessen látni mi lesz az óriási ork következő lépése, de hogy ez még ennyire se legyen egyszerű, egy-egy segítő ötlettel, és egy ravasz tekintettel mindig készen álló tisztje, Laya Skirkiwok folyton az árnyékában van.