P. sz. 3602-ben született Erigowban, anyja erigowi ember varázsló, apja elf Sirenari deinn, aki akkoriban a Sirenari Szövetség nagykövete volt. Igranel aki, külsőleg emberi vonásokat mutat, szerencsés kombinációban örökölte anyja ambícióját és apja türelmét. Tanulmányait a híres Sigranomói Egyetemen folytatta, ahol mágiaelméletet tanult, ám hamarosan gyakorlatiasabb tudomány felé tekintett, mégpedig a geográfia irányába.
Pár éven belül fel is avatták a tudomány mesterévé (3630-ban), amikor is önálló kutatásokba kezdett. Szeme előtt Igrain Reval híres Geoframiájának „korszerűvé tétele” lebegett. Pár év kutatás után rádöbbent, hogy ezen hatalmas feladathoz, még az ő hosszú élete is kevés lesz, ám bizonyos mágikus praktikák nagyban megkönnyíthetik feladatát. Felismerése következményeként visszatért az Egyetemre, folytatta mágikus tanulmányait. Hat év elteltével a térmágia mestereként újult lehetőségekkel folytathatta kutatásait. Térképei a következő évtizedekben rendkívül nagy segítséget jelentettek az Északi Szövetség kereskedőinek és hadseregének.
Tíz év múlva az egyetem Geográfia tanszékének vezető magiszterévé avatták (3650-ben). Békeidőben kutatásai mellet fontos feladatnak tartja a jövő nemzedék okítását, háború esetén azonban kötelességének érzi, hogy a hadsereg kötelékébe lépjen. Utolsó viselt rangja a XIV. zászlóháború során ezredeskapitány volt, az erigowi hadsereg főtérképésze, ill. csapatmozgatásért felelős vezérkari tisztjeként. Térképei sok esetben jelentették győzelem és vereség közti különbséget a zászlóháborúk csatái során.
Modora általában hűvös, távolságtartó, idegenekkel szemben gyakorta érezteti a mögötte álló hatalmat. Szűk körben azonban figyelmen kívül hagyja a társadalmi kötöttségeket, barátaival minden esetben közvetlen hangnemet üt meg.
A Pyarron szerinti 3698. esztendőben kutatásai egy határvidéki településhez vezették, név szerint Cornu városához, ahol a szóbeszéd szerint valamiféle ereklye bukkant fel. Az ereklyét végül nem sikerült megszereznie, ám egy fegyveres konfliktus kellős közepén találta magát, amit egy toroni csapat vívott egy ereni különítménnyel. Itt ismerkedett meg Cornu domíniorával Elmandier Assan Calassionnal.
Kettejük ismeretsége az átélt megpróbáltatások során hamar barátsággá alakult. A domínior kezdeti semlegességét feladva a szövetségi csapatokhoz csatlakozott az összeütközés során, mely végül patthelyzetté alakult, Ennaron pedig visszatért egyéb kötelességeihez.
Egy év múltán azonban, hallván a híreket a domínior közelgő születésnapjáról, újra útra kelt, hogy az ünnepséghez csatlakozhasson……
AJÁNLOM AZ OLDALT
