A p.sz. 3642.-ben született Eren Roumond őrgrófságában, a roumondi várban.

Apja Corman de La’Vexel. 4 éve halt meg nyugodalmas körülmények között, a végletekig állítva, hogy nincs pocsékabb halál párnák között halni meg. Corman fiatal éveiben, míg apja élt kóbor lovag volt, bejárta egész Észak-Ynev-et. Mindig is csatában akart meghalni, de a sors nem adta meg neki. Mikor apja már nem tudta öregsége okán ellátni őrgrófi teendőit Croman hazatért, és átvette a terheket. Egy gianagi nemesi család legfiatalabb lányát vette el, ezzel is elősegítve a két ország közötte minél közelebbi szövetséget. Az ara érkezése hányatatott volt, és kalandos. Rablók, az arát maguknak követelő nemesek. Corman utolsó igazi kalandjában vett részt, mikor lovagjaival végül kiszabadította leendő feleségét, és biztonságban várába jutatta. Kemény, zord, de igazságos embernek ismerték. Felesége lágyította meg egyedül, és gyerekei megszületése. A harcban makacs, és erős, akár minden ereni.

Anyja Liana de La’Vexel. Gianag-i nemesi családból származott. A kötelező érdekházasság ellenére szerelmes volt mindig is férjébe, és 3 gyerekkel ajándékozta meg. Férje halála után fél évvel ő is követte.

Két testvére van, egy öccse, és egy húga. Öccse az ereni kékköpenyesek iskolájának növendéke, míg húga a fővárosban a Hercegi Udvar-ban udvarhölgy.

Családja immár a 16. generáció óta áll az őrgrófság élén. Annak idején egy kiemelkedő harctéri cselekedet miatt emelték a de La’Vexel családot a feltörekvő középnemesek közül az ereni főnemesek közé. Ám származásuk középnemesi mivolta miatt mégsem kaphattak bárói rangot, így Eren egyik Ny-i őrgrófságát kapták meg, s a vele járó címet. Roumond őrgrófság magába foglalja Roumond várát, a K-Ny-i nagy kereskedő utat, s ennek védelmezését, a Drun erdő-t, Cnox és Murray erődjét. Az őrgrófnak kötelessége a Ny-i határ őrizete, a kereskedő út biztonságának szavatolása. Ezen kívül itt helyezkedik el a 6 Kékköpenyes iskola egyike. Ennek az iskolának a védelme, és szükségleteinek ellátása is a grófok fontos feladatköre.

Hector gyerekkorát a Roumond-i várban töltötte, majd 8 évesen került a Hercegi Udvarba, ahol 14. életéve betöltéséig élt, s itt sajátította el a nemesi viselkedést, számos tudományos, etikai, és történelmi ismeretet. 15 évesen apja visszahozatta Roumondba, és 2 évig a Kékköpenyes iskolában tanult, s itt sajátította el a fegyverforgatás alapjait. 17 évesen apja Murray erődjébe küldte, hogy tanulja meg milyen a katonaélet, a fegyelem, és ismerje meg azokat, akiket vezetni fog, ha gróf lesz. 3 év után a fiúból férfi lett, hadnagyi rangot ért el, társai megbecsülték, tisztelték érdemei, és nem származása miatt.

20 éves korában apja nyomdokaiba lépett, és kalandokra adta a fejét. 4 év telt el a következő fontos eseményig. Kicsiny fegyverforgatókból álló csapatával egy szorongatott ereni különítményt segítettek meg Erentől Ny-ra egy zord, sziklás hegyvidéken. Sosem tudta meg kiket védett meg, mi miatt halt meg sok bajtársa, s kik ellen védték 3 napig a sziklás csúcsot, míg mágia révén ki nem menekítették őket. Őt csak a bajbajutott csapatban levő fekete hajú dorani nő érdekelte. Ám nem tudott meg róla semmit miután visszaértek. Ám tettéért a Hercegi Udvarban lovaggá ütötték. Sir Hector következő 7 évében kóbor lovagként járta Észak-Ynevet, egy útja során pedig Dél Yneven is járt, Pyarronban.

Számos ország hadseregét, reguláris, és szabad zsoldosait tanulmányozta. Fegyverzetüket, taktikáikat, harci potenciáljukat. Hosszú, és nehézkes kutatás után megtalálta a fekete hajú dorani nőt, aki Siril-nek hívtak. A férfi szerelme viszonzásra talált.

Harmincegynéhány évesen érte utol apja halálhíre, s hogy neki kell átvennie az őrgrófsági címet. Annak rendje, és módja szerint hazatért. Nőül vette - sokak nem tetszésének dacára- a Siril-t. A nő Doran diplomatája volt, Hector megfelelő társra lelt benne. Mondták is sokan, hogy Roumond úrnője legalább annyira talpraesett, és művelt, mint az őrgróf, és a sok reform, és jólét felerészt neki köszönhető. Az Istenek is megáldották a párt, és előbb egy lányt, majd egy fiút szült Sir Hectornak Siril.

Hector átszervezte Roumond haderejét azok alapján, amiket látott. Az emberek nehezen tanultak bele szerepeikbe, de az egyre gyakoribb határtámadások során híre ment a környező országokban is egy ereni őrgrófság katonai ereje, és szilárd morálja. A Kékköpenyesekkel kiegészített haderő, melyet Hector által behívott külhoni veteránok képeztek ki, és tartottak folytonosan készenlétben nem egyszer futamított meg többszörös túlerőben levő barbár, nomád, vagy ork csapatokat.

A 14. Zászlósháború nem érte váratlanul Roumond-ot, a háború előtti 2 évben már érezhet volt, hogy mi fog következni. Őrgrófságként a határt kellett védelmezniük, de így is volt elég feladatuk, s büszkék voltak arra, hogy még egyszer sem kellett erősítésért folyamodniuk a belső területek felé. Mikor a határtámadások elmaradtak, és egyértelművé vált, hogy a háború hadszínterei nem Eren közelében fognak húzódni Hector folyamatos kérelmeket zúdított a Hercegi Udvar-ra, hogy engedjék vállogatott embereivel a frontra. 8 hónap után végre levél érkezett. Viszont, ami benne volt, az nem kecsegtetett dicsőséggel, és a háborúban való részvétellel. Az Udvar külön kérése volt, hogy legjobb embereivel, és Kékköpenyesekkel vonuljon Ny-nak egy messzi vidékre, bizonyos ottani érdekeltségek megvédésére. Sir Hector ágált az ellen, hogy a háború kellős közepén veterán embereivel elvonuljon valami homályos utasítás értelmében. Végül mégis elindult a levél érkezésétől számított 10. napon. Senki nem tudta mi vette rá végül. Ő maga pedig nem szándékozott ezt megosztani. Túl sokan keresték fel a levél érkezése után, túl sok mindent tudott meg. Zúgott a feje, és nagyon sok mindent nem értett, de egyet tudott: a lehető leghamarabb el kellett érnie Domínium-ot, és Cornu-t. A legjobbak legjobbjai kísérték el. Megannyi harcedzett, veterán férfi.