Sörös DArgo

 - Domvik kegyelméből kereskedőcsaládba születtem. Atyám gyakran úton volt, időnként anyám is elkísérte őt a hosszabb útjaira, így testvéreimnek és nekem hamar fel kellett nőnünk.

Fiatal koromban kalandokra vágytam, így beálltam katonának, de hamar rá kellett jönnöm hogy nem az én világom. Amint tehettem leszereltem s hazatértem. Ekkorra atyám már letelepült. Egy ideig próbáltam beszállni az üzletbe, de testvéreimmel nem jöttem ki túl jól, így inkább kikértem a részemet és saját vállalkozásba kezdtem. Mindössze egy kordéval és némi pénzzel vágtam neki a világnak, ahogyan azt annak idején atyám is tette.

Volt néhány szerencsés húzásom, így bele mertem vágni egy kockázatosabb üzletbe, a dzsadoktól vásároltam némi portékát és azt vittem északra. Úgy tűnt, hogy sikerül nyélbe vágnom egy előnyös üzletet, ezért nem adtam el az árut azonnal, hanem elszállítottam az ügyfélnek. Azonban csapda volt az egész, úgy gondolta a gazember, hogy fizetés nélkül távozna az áruval. Persze engem sem abból a fából faragtak, aki ezt csak úgy hagyná, ám tisztában voltam vele, hogy túlerővel szemben semmi esélyem, a célom csak annyi volt hogy minél többet magammal vigyek. 

Szerencsére Calassion nagyúr épp arra járt a kíséretével (mint később megtudtam ezeket az alávalókat kereste éppen), és segített helyretenni a dolgokat. Sajnos a kordém kigyulladt a nagy zűrzavarban, így minden vagyonom odaveszett. Ám talán jobb volt ez így, mert Lord Calassion, miután megtudta hogy világlátott kereskedő vagyok, maga mellé vett. Egy ideig segítettem neki beszerezni ezt-azt, később pedig rámbízta a Korsó igazgatását. Nem szokásom a dicsekvés, de sikerült a Korsót egyszerű vidéki kocsmából kellemes fogadóvá alakítanom, ahol még a világlátott kalandorok is találhatnak kuriózumot.

Időközben megházasodtam, két semmirekellő fiam is született, ám szegény asszonykámat elvitte a nátha. Azóta a Korsót vezetem, no meg ha a helyieknek szüksége van valamire, beszerzem.

Az utóbbi időkig nyugodt volt az élet, ám mostanában felforrósodott a helyzet...