Témaindító hozzászólás
|
2011.06.03. 00:23 - |
Itt mindenféle, a fórumos előtörténet, vagy a JK-k által megosztott saját életút is helyet kaphat.
Mintha Cornu, vagy a Domínum felé tartva az unatkozó utazó megosztaná saját életét, vagy környéken hallott pletykákat társaival. Monológ és dialóg is elfogadható!
Innentől csak karakretben folytatódhat! |
[5-1]
*Egy sötét, csuhás alak pakolja fel holmijait, kisebb-nagyobb csecsbecséit, furcsa, bizonytalan tartalmú üvegcséit egy szekérre háza udvarán. Mélabúsan mászik fel a bakra és támasztja maga mellé démoni koponyával díszített botját, majd kézbe veszi a gyeplőt és emgindítja a lovakat. Üres házában minössze egy le nem zárt levél maradt, címzettje bizonyos Cyrrian On'Shri Cerresalius.*
Cyrrian! Testvérem, Hittársam, Barátom!
Sajnálom, hogy ezt így, levél utján kell tudatnom veled, de a veled való vitatkozás ezen témában épp oly meddő volna, mint amennyire most idő szűkében vagyok. Évek közös munkája után, most búcsúzok tőled, az ifjú Athrostól s mind attól, amit e domínium nyújtott nekem. Vészterhes idők közelegnek, melyek oly veszéllyel fenyegetnek, s oly csekély eséllyel kecsegtetnek a győzelemre, hogy számomra nem éri meg kockázatot vállalni, hiszen egyetlen, mit nyerhetünk, saját túlélésünk, mely az általam választott úton tharr segedelmével biztosított. Beigazolódni látszik a pletyka, miszerint a domínium egykori ura nagy haderővel készül visszatérni, s már e vidékeken tartózkodik. Így, hogy a Császár megvonta tőlünk azt a kevéske toroni haderőt is, amink volt, s Abasziszból sem várhatunk segítséget, idejét látom távozni erről az átkozott helyről, ahonnan elfordította tekintetét a Háromfejű. S ha ez nem volna elég, más irányból pedig déli papok serege közeleg, élükön egy hitetlen inkvizítorral.
Két tűz közé szorultunk, barátom. Vagy úgy teszel ahogyan én, és elhagyod e helyet, vgay pedig idő előtt teheted tiszteleted urunk előtt a Lindigasson. Engem jó darabig ne keress, saját biztonságom érdekében utamon nem hagyok magam után nyomot, s mindenkit, ki túl sokat tudna rólam, a Néma elé küldöm.
A vér hatalma segítsen utadon!
Marius Jardechias
Tharr felkent papja, a Vérkehely rend Nagymestere
"Szent a földmélynek sötétje, mert örökre elrejti a szemünk elől, ami nem bizonyult méltónak rá, hogy visszatérjen a napvilágra."
*Elérvén a városfalat a két őr már botjáról megismeri, intenek és nyitják a kaput, majd ez egyik megkérdezi:
- Hová tart ekkora szekérrel, íly későn atyám. Nem Ön mutatja be holnap az ünnepi áldozatot?
-Én minden nap áldozok uramnak. S most megyek meghosszabbítom utam oda, ahová ti hamarost kerülni fogtok.
Azzal egy hirtelen mozdulattal bal kezével a katonák felé mutatott, s ujjából néma, mégis borzasztó erejű villám csapódott a katonák testébe, kik halk rángatózással, vértől habzó szájjal, holtan estek össze a nyitott városkapoban. Jardechias halvány mosollyal továbbot parancsolt a lovaknak, csuklyáját arcába húzta, jellegzetes botját a szekér ponyvája alá rejtette, majd eltűnt a végtelen éjszakában. |
Már szinte teljesen besötétedett amikor kopognak a kabin ajtaján. Ajtót nyit. Egy matróz néz vele farkasszemet.
-Most jött. - Nyomja a kezébe a matróz a levelet, majd sietve távozik.
A veterán harcos miután feleszmél a kizökkenésből morog magában egyet, majd leül és elolvassa a levelet, aztán meglepődik, majd újra elolvassa.
"Menyjek oda? Most ezt komolyan gondolta?"
Kinéz az ablakon és rövid mérlegelés után elindul a domínium felé. |
Miután végzett a hajó oldalának az "átfestésével" visszatér a kabinjába. Leül, papírt és pennát ragad. Nem tud várni...egyszerüen megfojtja a türelmetlenség. Itt kell egy horgonyzó hajón dekkolnia, ami még így kikötött állapotban sem hagyja békén a gyomrát, és közben még mindig nem tudja Athros-al mi van. Hiszen ő miatta tért vissza. Ír egy gyors üzenetet amit rábíz az első futárra akit a hajón talál, majd visszamegy a kabinjába és ott is marad amíg el nem kezd leereszkedni a sötétség. |
Egy hajókabinban üldögél egy fekete bőrű, fehér hajú alak. Látszik, hogy rosszul van.
"Mindig is utáltam az utazás ezen formáját"
Hirtelen egyik kezét a gyomrára teszi, majd egy pillanattal később a másikat a szájára, felpattan és úgy rohan mintha ballistából lőtték volna ki. Amint elérte a hajó korlátját megajándékozza a tengert a nem rég elfogyasztott reggelijével. |
Itt mindenféle, a fórumos előtörténet, vagy a JK-k által megosztott saját életút is helyet kaphat.
Mintha Cornu, vagy a Domínum felé tartva az unatkozó utazó megosztaná saját életét, vagy környéken hallott pletykákat társaival. Monológ és dialóg is elfogadható!
Innentől csak karakretben folytatódhat! |
[5-1]
|