|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.01. 23:26 - |
A domínium egykori nemes vezetője, aki hosszú távolláte után a jogos tulajdonát szeretné visszaszerezni, már a toroni fennhatóság alatt lévő domínium környékére érkezett! Táborát napról-napra közelebb viszi egykori otthonához...
Innentől csak karakterben folytatódhat! |
[39-20] [19-1]
-Úgy lessz uram. Én megyek is és szólok mindenkinek, hogy pakoljonak.
Azzal utólsó korty boromat is megiszom, és elindulok az őrposztok felé. |
- Örül a szívem, hogy így ég bennetek a tűz s, hogy karotok még mindig oly erős, mint a kő.Hűségtek olyan, mint a mithrill. Tiszta és törhetetlen.
Újfent magasba emeli pohatát, s egy szuszra kiissza a Niklas által töltött italt, majd Axan felé fordul.
- A magiszter eljön a szükséges időben. Benne sem kellett még csalódnunk úgyhiszem.
A hírek pedig valóban fontosak, úgyhogy amint megreggeliztünk indulunk is tovább. Holnapra a Déli-Csatornánál akarokk ebédelni! |
Tessék uram a kenyér, fogyaszd jó étvággyal.
Majd mikor tölt a borból és látta, hogy calassion-nak kifogy a bor a poharából, ha már a kezében van a korsó akkor tölt az úrnak is.
Amikor végzett az evéssel és épp visszaindulna a tűz mellé, a kapitány lép elébe. Valami harci kalapács kellene neki.
Nos kapitányom amit tudok megteszek, hogy méltó fegyverrel mehess a csatába. De tudod az idő szűkössége akadályt jelenthet, hogy megfelelő fegyvert készítsek számodra.
Majd ezek utánn újra éleszti a tüzet és ismét az üllő ritmikus csengése tölti be a tájat |
-Legyen ez a cél mindenek, felett és harcoljunk majd úgy, ahogy még soha. -Azért remélem amikor kell, Fargar majd mellettünk áll. Ha éppen kéne. -De remélem nem szorulunk rá és saját erőnkből vissza tudjuk foglalni a földedet.
Nézek Calassionra..
-Minél több információt kell gyüjtenünk a toroni vezetésről és a katonai létszámról és hogy kik tartanak az ő oldalukon, a hatalom vagy éppen félelem indokán és be kéne jutni a köznépet meg kérdezni hogy jó ez így vagy vissza várják Calassiont.
-Mert ha találunk Calassion hűű embereket ők is tudnának információt gyüjteni. Ha úgy találjuk megbízhatunk bennük.
-A Magiszterről, mi híred van érkezik valamikor? |
Koccintunk, ahogy 10-en éve szokás... Összecsapjuk a fakupákat és hangos köszöntés mellett leküldjük a bort...
- Ne haragudjatok! Nem az ifjút sértettem meg, ti ezt tudjátok! De neked Assan, olyan szövetségesekre van szükséged, akik bármikor vérüket ontják érted. Ez a fiatal dominior, csak egy reggeli nézeteltérés után feladta a nagy elhatározását. Akkor komoly nehészségekkel szemben vajon mit tenne! Éppen elegen árultak el már téged domínior... Ő sem született szerintem balgának, szügsége van a katonai erőnkre, hiszen, eddig nem mert szebeszállni a toroni vezetéssel...
Niklas felé tekint...
- Niklas! Törpe kovácsok mestere! Készíts nekem és hadnagyomnak olyan fegyvereket, mellyel szemben nincs pajzs, mely védelmet nyújtana, nincs csont, mely ne törne, nincs ember a harcban ki nem rettegne!
- Legyen vértünk fényes a büszkeségtől, legyen karunk erős az föld adta ételtől, legyen szívünk szilaj az itthoni borttól, s legyen akaratunk kemény a bosszútól! Ezt kívánom magunknak! Dicsőséggel visszaszerezni Calassion urunk és barátunk jussát és méltó helyét Cornu földjein. |
- Nem baj. Had menjen. Szabad akaratából teszi, nem kényszerből. Talán ha az életét is így éli egyszer, majd rájön, mi miért is küzdünk.
- Niklas! Törj nekem is egy kis kenyeret!
Beleharap a friss kenyérbe, iszik rá egy korty bort, majd vezéreire tekintve így szól.
- Szövetségest nem találtunk, de ellenséget sem. Jól indul a ez a nap is!
A jól ismert régi pajkos kacsintás, majd eberei felé emeli poharát, s végre kiissza a teljes tartalmát. |
Félbehagyva a kovácsolást illő volna, hogy ő is egyen valamit így mikor Fargar távozik leolvashatatlan arckifejezéssel néz a távozók felé.
A kis taknyos, mormog magában. De azért felfoghatná, hogy ilyen időkben félre kell tenni a rangot és a gődöt, hogy a céljaink mindenképp jól végződjenek.
Üdvözletem GorDemion, jó önt ura a soraink közt látni.
Majd odaülve az asztalhoz tör egy kis kenyeret és mellé valami húst, meg persze egy kupa bort, ami nem maradhat el. Majd calassion-hoz fordulva.
-Uram, ki lessz még segítségünkre a harcban ha ez az ifjú is íly gőggel rohan haza? |
Evés közben végig nézem a jelenetet,szimpla normál arckifejezéssel, majd ahogy Fargar utólsó katonája is el viharzik így szólok .
-Hát hmm Gor barátom jól el üldözted, mégha az igazságot mondtad is egy kicsit erősre sikeredett a mondandód.
-Láttad hogy nézett ránk, szerintem nem kedvel minket vagy nem vagyunk neki szimpatikusak
Mosolyog....
Majd ismét neki látok az ételnek. |
Végignézve az előbbi jelenetet, Belmorn hirtelen felállt, törött nyílveszzőjét, melyel eddig küzdött, a földre dobta, majd sietős léptekkel ura után indult. |
Fargar lehunyt szemmel halgatja vegig mindenki mondandojat, majd rovid szuntet utan, mikorzben a vigyor fokozatosan valtozik sertett, csalodott arckifejezesse lassan, hatarozottan szol.
-Nem az az ember vagy akit visszavartam.
Folall, kopennyet megigazitja, okolbe szurult keze remeg a duhtol megis megerolteti magat es nyugodt hangon folytatja.
-Sokmindent vartam a visszateresedtol, de ugytunik ifju korom naivitasa meg nem halt ki belolem teljesen. Olyan embert vartam vissza aki tudja mit jelet a jog, a nemesseg, a ver es a becsulet. De olyan ember jott vissza akit sajat katonai iranyitanak. Valoban egy szinten vagy katonaiddal, de ne vard el tolem, hogy enis azon legyek. Apam baratja voltal es remeltem, hogy szovetsgeskent enis baratomnak tudhatlak mad. Sajnalom, hogy azt hittem visszatereseddel megvaltoznak itt a dolgok. De ugytunik ha visszaveszed a Dominiumot a nemesseg ertekei akkorsem ternek vissza. Embereim meg ma athordanak annyi elelmet, hogy kitartson vagyu egy honapig es ha akarnak szabad akaratukbol maradhatnak, hogy segitsegedre legyenek, de en nem ontom veremet erted.
Ajka remeg a duhtol es a csalodottsagtol.
-Ha megengeded bekevel tavozom taborodbol es mivel erdekeink meg mindig osszefonodnak kivanom neked a legjobbakat!
Itt vegignez a katonakon akiktol olyan serteseket kellett elviselnie amit nemes meg nem szenvedett el.
-Es hosszu eletet kivanok testvereidnek is! Lex Dreina, lex iustitias!
Majd hatat fordit es elsetal. Hacsak nem eri tamadas bekevel, emberei kisereteben elhagyja a tabort. |
Hínnye, de oda mondta neki.De azért ez már erős volt, ugy gondolom. De mosoly ül ki arcomra mikor Gor végez mondandójával le is ütőm a fejem, én már nem akarok töb tiszteletlenséget.
Nem szólok közbe kiváncsi vagyok Fargar mit válaszol Calassion uramnak.
|
- Ifjú vagy, s heves. Talán ez most nem is annyirra helytelen. Azt azonban tudnod kell, hogy amennyiben mellém állsz a harcban, úgy el kell fogadnod a főségemet. Vezéreim a hadjárat alatt veled egyenrangú katonák. Esküt kell tenned őseim földjére, hogy semmi körülmény el nem tántorít mellőlem s,hogy legyen bármely nagy is a kísértés parancsom meg nem szeged!
- Amennyiben ezeknek nem tudsz eleget tenni, úgy most távozz kérlek barátomként. Ha mégis, akkor tégy esküt s légy a testvérem! |
Gor eddig hallgatott..., de a pökhendi ifjú nevetséges mondatai az erényről, és a tisztességről, már ismét szóra bírják... Szavai halkan, lehajtott feje alól lassan és határozottan szólal meg...
- Nos ifjú "domínior"! Te, aki a hangzatos beszédet megtanultad, te aki domíniumi javakat apád jussán örökölted, te aki a jómodornak híján mindjárt azt gondolod, hogy e vándor asztalnál, illik sugdolózni...? Azt gondolod, hogy mert a szent Dreina úrnőnek imádkozol mindjárt nemesebb vagy a parasztnál?
- Tudd meg ifjú, apád, s az Ő apja sem volt soha nemes! Itt egy nemes volt a Calassion, s elődei. Ők nemesek a vérükben, nemesek a lelkükben! A többi domínior csak az Ő kegyelmükből lett azzá, ami! S, mikor ezen asztalnál, te felsőbbrendűségről és fegyelemről beszélsz, mindezek hiteltelen és súlytalan szavakként hatnak a te szádból! Bocsáss meg, ha gorombának tüntem! 16 év messze az otthontól sokkal több dühre is képes, amit nagyon nehéz kordában tartani... Ezzel mások is vannak így!
Assan felé fordul...
- Bocsáss meg barátom, de el kellett mondanom azt igazat. Túl sok a tisztázatlan, elfeledett igazság, ezen a földön, mióta mi elhagytuk!
Fargar felé fordul...
- Nos ezek után tisztábban folytathatjuk a társalgást azt hiszem, mézes-mázos, vagy gúnnyal teli szavak nélkül... És, ha van rá mód, akkor embereidet is szívesen várjuk 1-2 falatra, ha éhes a bendőjük! Ha nem bánod Lord Calassion! |
-Amos halott. Magam csavartam kore a lepedot. Ha sirjat szeretnetek meglatogatni itt talajatok. Egy nagy kovet gorditettunk ra, nehogy az erdo vadja szethordjak.
A terkepen mutatja a pontot.
-Ha baratsaggal keresnetek fel vigyetek csokrot vadviragbol. Ha busszuvagy dul bennetek hagyjatok a kihult vert pihenni es forditsatok haragotok a meg kivereztetheto Athros ellen.
Ezuttal vegignez az osszes katonan aki jelenvan. Szemeben buszkeseg es onbizalom csillog.
-Mind voltatok mar csataban mire megszulettem erre a vilagra. Korotokkal csak erotok nott es magam is dicsekedhetek par veres nappal a korom ellenere. Semmi, semmi nem foghato ahoz ami kozeleg. Ero s ereny gyozedelmeskedik majd. Meg kell mutatnunk a toroni kutyaknak, hogy Dreina, Darton es a panteon tobbi istene semmiben nem marad el a haromfeju mogott. Meg konyortelen verontasban sem. |
Tisztelet tisztelet nem tisztelsz te senkit, magadon kívül gyerek, az emberre sem néz mikor hozzá beszélnek .Akkor majd mihez kezdesz, ha fegyverek csörögnek körülötted akkor lessze majd születésed jogán megilletett tisztelet.
Mondom magamban. Majd ismerős nevet hallok Athros D' argo ő Amos fia.
-Elnézést és Amos, vele mi van hol jár most?
|
Nyugodtan, rezzenestelen arcal halgatja vegig Axan mondandojat, de arc at nem forditja fele. Meghalgatja Calassion helyzetet mento szavait es mosolya ismet a szeles, groteszk, kisse talan ijeszto vigyorra valtozik.
-Nem tisztem tanitani a tanart Calassion ur. Elismerem szavaid igazat es tisztelem benned kozos rangunk felett a kort. Nem ketlem, hogy katonaidat testverkent szereted, mint en a sajatjaimat, de ahogy te is mondtad a szuletes jogan megillet a tisztelet.
Itt egy pillanatra kinez a ket eros es ketsegtelenul nemeslelku katonara, arcan nemi felsobbrenduseg csillog, de semmi megvetes.
-Megertem, hogy katonaid bizalmatlanok es nem latnak szivesen, de tudom azt is, hogy ok fognak vivni a harcokban erted. Tudom, hogy ok veruket ontjak erted kerdes nelkul es abban sem ketelkedem, hogy lelkuk epp oly nemesen langol istenert, mint emberert.
Itt kozelebbhajol Calassionhoz es halkan szol, hogy mas ne halja.
-Ha bizol bennuk annyira mint en a sajatjaiban megertem a hozzaallasodat, de nallunk meg el a fegyelem ha idegenek kozott vagyunk.
Itt ujra kenyelmesen elhelyezkedik es folytatja mintha mi sem tortent volna.
-Ellensegunk letszamarol nincs hirem, de tudom, hogy Athros D'argo DelCastille hazasodni keszul. Az ara valami nemes holgy. Toroni ha jol tudom, de nem tennem ra a fejemet. Nincs bent olyan akiben biznek. Bar meghivast nem kaptam a mennyegzore megis remeltem, hogy ideersz addig es egyutt tehetjuk tiszteletunket az unnepen.
Egyre szelessebb a vigyor az arcan. Mintha a csatanak meg a gondolata is valamifele elvezetet jelentene szamara. |
- Elég lesz!
Szólt Calassion. Nyugodt, de erős hangon. Száznagyat lecsitítva az ifjú Debelzaq felé fordul.
- Bocsájtsd meg az embereim kirohanását. Az együtt töltött számtalan esztendő, s egymásért ontott vér egyenrangúvá emel minket. Ez olykor elfeledteti a születés rendjének jogát.
Ami pedig a " szűkölő Kutyákat" illeti, velük is tervem van. Adott pillanatban a segítségünkre lesznek majd. S, hogy ez így is legyen abban mindőtökre szükségem van.
- Folytasd kérlek!
Ivott még egy kortyot a rég nem ízlelt italból, majd szemeit ismét a Domínorra szegezte. |
-Nem Kaligor el mehetsz.
Szólok derék katonámnak miután végighalgattam a fiatal Domínior fennhéjázó, pökhendi,beszédét amin kicsit meg lepődtem és fel is bosszantott. Éppen kenyérért nyúltam volna mikor bele kezdett mondandójába mire végzett el is ment az étvágyam.
Majd ahogy érzek úgy szólok a Domíniornak.Kicsit keményebb hangon összehúzott szemekkel.
-Hmm mi úgy gondoljuk fiatal úr hogy e asztal körül mindenki egyenlő ha köztetek nem így van az elég sajnálatos.
Majd mérgemben el kezdek enni. És a kenyeret kissé nagyobb erővel teszem le az asztalra mint kéne. Majd Assan ra nézek.
-Bocsánat . |
Mosolyogva iszogat Calassionnal es szinten mosolyogva halgatja vegig Gor mondandojat. Am mikor a kapitany az asztalra csap vonasai megkemenyednek es lenezo, felsobbrenduseggel hangjaban halkan megszolal Gorhoz cimezve szavait.
-Lassan a testel katona. Nemesek asztalat csapkodod. Bar egyetertek veled es tiszta szivembol orulok, hogy egy oldalon harcolhatunk megis figyelmeztetnem kell, hogy a harcteren elert dicsoseged nem emelt ki a nepbol amibe beleszulettel, katona.
Az utolso szot jelentosegteljesen megnyoja. Majd Calassionhoz fordul es halkam, ismet mosolyogva szol.
-Hallottam a torteneteket Demion onfejusegerol. Egyesek nem ertik meg, hogy megszuletesuk nem eleg jog arra, hogy barmit megtehessenek. Orulhetsz, hogy ilyen katonak szolgalnak.
Majd elismeroen es "megbocsajtoan" racsap Demion vallara. |
A tábortűznél ülve merengek magamba... Vajon mit hoz majd a jövő? Mi lesz velem ezután? De ami még jobban érdekel mi lesz a Calassionnal úrral! Többekben felmerülne a kérdés miért érdekel az ő sorsa jobban mint a sajátom. A válasz egyszerű, ha ő nem lenne én már azóta nem élnék. A déli Abasziszból érkeztem családom és barátaimat magam mögött hagyva érkeztem erre a vidékre önnön hibámból! Abasziszban és Toronban is madjnem bitófára kerültem. Lassan 2 és fél éve vagyok Calassion úr szolgálatában mondhatni itt új családra találtam ezért képes lennék a véremet is áldozni az ő céljaiért.
Kupámba bort szürcsölgetve egy vidám aszisz nótába kezdek amit már megszokhattak a társaim.Kicsit későn eszmélve látom Gor Demion érkezését ennek legfőbb oka valószínűleg a bor lehet de megtehetem hiszem ma este nem vagyok szolgálatban.Miután Gor köszöntötte Calassion urat és Niklast felálltam.
-Üdvözletem Gor Demion!
Majd észrevettem hogy érkeztek vkik. Tekintetemet a hangok irányába szegeztem.Majd Calassionra néztem.
-Menjek uram?
Kérdeztem Classiont, de már a tekintetében láttam a választ: nincs gond.
Miután letültek az urak kicsit odébb húzódtam had beszéljenek nyugodtan.
Távozóban intettem még Axan száznagynak és kérdően néztem rá.
-Szükség van rám uram? |
[39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
