|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.01. 23:09 - |
A domíniumi főtér nagykapujától hallástávolságon kívül eső területek! Ez egészen a dominium határain belül terjed több irányba! Ide az átutazók, az érkezők, a környéken táborozók írhatnak.
Innentől csak karakteben folytatódhat! |
[15-1]
Apró biccentéssel nyugtázza Thyrion szavait, majd másik két társához fordul. - Szétválunk. - jelenti ki. - Ti ketten menjetek és derítsétek fel a környéket. Tudni akarok mindenről, és mindenkiről. Két nap multán jelentést tesztek nekem. Kerüljétek a feltűnést. - Sycarrjai szó nélkül tudomásul veszik az elhangozttakat, s pár pillanat múlva már tovább is haladnak. Thyrionhoz fordul, pár pillanatig egyikük sem szól semmit. Végül Nhercass töri meg a csendet. - Mi pedig talán nézzünk körül a városban, barátom. Éget már a kíváncsiság, hogy mit találunk itt, s mivel szembesülünk majd ha "valójában" is megérkezünk.
OUT: módisítottam kissé a nevemen, de én vagyok az továbbra is.
|
... Külön utakon jártunk mind a négyen hogy kerüljük a feltűnést. Négyen négy irányba indultunk el hazánkból, s mindannyian tudtuk hogy nem eshet bajunk. A legjobbak voltunk akiket küldhettek. Célunk előtt pár nappal egy kisebb kereszteződésnél találkoztunk újra. Szinte egyszerre érkeztünk. Nem kellett a csuhám alól feltekinteni ahhoz hogy lássam, bajtársaim épségben vannak és ugyan olyan elszántság hajtja őket most is mint pár hónapja... mily régen is volt már hogy elindultunk...
... mentálfonal... mire is jó ez a kis "valami"... pontosan arra hogy ne tudja meg senki kéretlen-kelletlen hogy hová és merre tartunk, mi a szándékunk és miért tesszük azt amit tennünk kell. Halljuk és látjuk a másik gondolatát. Nincs is ennél jobb. Négy gondolataiban teljesen összenőtt teremtmény...
... Éreztem hogy itt vagyunk, lovam megállítottam s társaim is így tettek. Gondolataim fürkészték a környező tájat. Magabiztos nyugalmamat egy hang törte meg. Egy nagyon is jól ismert hang : Thyrion, készen állsz? - szólt Norcas. Arcomra halovány mosoly ült ki. Nem lehetett észre venni de tudtam hogy Norcas látja. " Nem hibázhatunk! -szóltam felé. - Ha megbukunk sosem térhetünk haza! És nem is élhetjük meg a holnapot... ! Mélyről jövő, démoni, még is inkább nyugodt nevetés szerű valami tört fel belsőm mélyéről, majd elindultunk a kapu felé... s kezeim közül lassan kihullottak az enyészet első magjai... |
| ...hajtott fejet az ifju, s Norcas immár maga is látta a falat, s a kaput nem túl messze maga előtt. - Mindent tegyetek úgy ahogy mondtam. - szólt halkan, bár tudta, hogy társai enélkül sem hibáznának. A magitorhoz fordult. - Thyrion, készen állsz? |
| S az elöl léptető kettő... A vékony ifjú, Arglass, az osonó. Látszatra gondolataiba merülve mereng, de Norcas tudta, minden érzékével a környező erdőt figyeli. S melette testvérbátyja, kinek íja oly sok élet lángját oltotta már ki. Négy. Nem jó szám. Induláskor még öten voltak, de a másik mortor, Tharassyn odaveszett a mocskokkal vívott harcban. Négyen maradtak. Nem jó barras, de Norcas nem akart ezen rágódni. Ha rossz szám hát rossz szám, viszont azok, akik kiválasztották őket tudták kit kell választaniuk. A legjobbak. Ismét végignézett társain. Elégedett volt azal, amit látott. Tekintete az ifju metsző szűrke pillantásával találkozott. -Igen? Kérdezte hanyagul. -megérkeztünk messir. |
| Végignézett társain. Nyugodt, fegyelmett arcok mind. Békésen lovagoltak csendes erdőben, de Norcas tudta, hogy szükség esetén fegyverükazonnal kész vért ontani. Thyrion, a magitor mellette lovagolt. Feje lehajtva, arcát, robosztus testét eltakarta fekete csuhája. Norcas a szeme sarkából figyelte őt. Külös figura, anyi szent. Azok a magitorok, akiet Norcas ismert, szinte mind vékony, vézna alakok voltak. Tudományuk sokat adott, de sokat is követelt. Ám Thyrion nem ilyen volt. Termete robosztus volt, széles vállain megfeszült a köpeny szövete. Norcas látta már puszta kézzel ölni. Jó választás, igen jó. |
| Korábban érkkeztek. No persze nem annál korábban, mint tervezték, csak annál, amit ígértek. Így kellett lennie. - Jobb kissé körülnézni, mielőtt felfednénk magunkat, ha ismerjük a terepet és az erőviszonyokat, máris kevesebb a veszély! - Emlékezett vissza a magitor szavaira. Ebben egyetértett Thiryannal. Ezért vállalták hát az utazásnak viszontagságos módját, bármennyire is nem szerette ezt. Szeretem - nem szeretem dolgok mit sem számítottak. Akik megbízták őket nem nagyon foglalkoztak azal, hogy kénylmes lesz-e az útjuk. |
Egy kissebb csapat erkezik az uton, mar messzirol pancelcsorges hallatszik es a faradt, kisse nyuzott kompania egyenesen a Dominium kapuja fele tartanak. Nemsokara eltunnek a z utrol. |
Egy fekete ruhás alak lopakodik(kisebb nagyobb sikerrel a sűrű növényzet miatt) az erdőben, távol a kitaposott erdei ösvényektől. Nem szeretne senkivel találkozni. Köpeny nincs rajta csupán egy csuklya takarja az arcát. Amikor meghallja a domínium esti nyüzsgésének hangját lassít, majd kinéz egy fát ami elég távol van a domíniumtól hogy ne vegyék észre, de ő a tetejéről még lássa mik történnek odabent. Feltelepedik az említett fa tetejére és mozdulatlanul figyel. |
Pirkad. A kelő nap első sugarai átvergődnek a fák vizes, vihartépte lombjain, hogy némi fényt hozzanak a dominium saras földútján poroszkáló lovasoknak. Négy lovas. Az éjjeli vihar nem kímélte őket jobban, mint az erdő öreg fáit. Átázva, sarasan, fáradtan baktatnak céljuk felé. Norcas undorodva néz végig társain, majd saját magán. Drága utazóköpenye, ruhája immáron egy halom mocskos rongy csupán, mellyel egy nincstelen koldus sem igen büszkélkedett volna. - Volt ez már rosszabb is... - gondolja - legalább már itt vagyunk... - majd némileg gyorsabb tempóra ösztökéli hátasát. Társai egyetlen szó nélkül követik, s egyre beljebb hatolnak a domínium területére... |
Már épp elindulna a három nő felé, mikor a kapu belső oldaláról ismerős hangot, majd még ismerősebb szitkozódást hall. Az égre emeli tekintetét, sóhajt egy hosszút és fáradtat, majd visszaindul, útközben az egyik őrnek meghagyja, hogy udvariasan kérdezze ki a hölgyeket kilétükről, íticéljukról, majd irányítsa őket a fogadó felé, végül a szokásos módon kezelje értesüléseit. |
A bal oldalt álló nő, unottan várja, hogy valaki beengedje őket, miközben oldalra tekint és egy pillanatra fehérség ül ki az arcára. A maga elé bámuló nő csuklyája alá tekint, elkezdi lóbáni kezét arca előtt, majd kiegyenesedik és nyugodtan megszólal.
- Jól van, még él. |
Két nőalak azonnal felfigyel a kapu túlsó oldaláról, a Dominium belső területéről feléjük induló hölgyre, a 3. azonban csak lehajtott fejjel néz maga elé. A nők a kapu elé sétálnak, és várják, hogy valaki megszólltsa őket. |
Az egyik házból határozott mozgású nőalak lép elő, arannyal szegett fekete ruhában (a legmélyebb gyász és a legragyogóbb öröm színeiben), homlokán díszes fejékkel. Szemében a korai óra ellenére nyoma sincs álmosságnak, elégedetten figyeli a domínium újáépítésének munkálatait és az ünnepség előkészületeit, utasításokat ad a munkásoknak és kocsisoknak. Magabiztossága nem véletlen, hiszen sajátjának érzi már a helyet, az ünnepség az ő esküvője lesz és ami talán még ennél is fontosabb, a munkálatok nagyrészét neki kellett csengő aranyakkal megfizetnie.
A sürgés-forgás közepette azonban figyelmét nem kerüli el a három új alak érkezése, előbb az egyik emeleti ablakra vet egy kósza pillantást (megnyugtatja a tudat, hogy a csipkefüggöny mögül éles szemű testőr figyeli lépteit felajzott számszeríjjal a kezében), majd a hölgyek irányába indul |
A Dominium felé 3 alak közeledik, csuklyás utiköpenyben. Mozgásuk és termetük alapján a figyelőnek hamar nyilvánvalóvá vállik, hogy mind a 3 köpeny nőt rejt. A szélső kettő határozott léptekkel halad, a középső mozgása viszont enyhén álmatag, mint aki nemrég ébredt csak fel. A Dominium bejárata felé veszik az irányt. |
A domíniumi főtér nagykapujától hallástávolságon kívül eső területek! Ez egészen a dominium határain belül terjed több irányba! Ide az átutazók, az érkezők, a környéken táborozók írhatnak.
Innentől csak karakteben folytatódhat! |
[15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
