|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.01. 21:24 - |
Itt jelenti be a toroni vezetőség rendelkezéseit! Ebben a topicban találsz hivatalos küldetéseket is, melyre jelentkezhetsz! Ha a domínium területén tartózkodsz és nem a Lumina Korsóban, hanem nyilvános helyen, akkor azok a kommentek is ide kerülnek! A domínium kapujában vagy az előtte elhelyezkedő rövidebb útszakaszon történő dolgok is idekerülnek!
Innentől csak karakretben folytatódhat! |
[18-1]
Végül mégiscsak egyedül érkezik a főtérre. A kapun könnyen átjutott, egy volt a semmitmondó alakok közül. Elvegyeül az emberek között, ám hamarosan érdekes jelenet kelti fel a figyelmét. Tekintélyt parancsoló alak törtet át a tömegen az őrük szállása felé. Nhercass idejében hátrébb húzódik, onnan is lát eléggé. Alaposan megnézi magának a láthatóan dühtő tomboló famort. Igen a leírás stimmel... Ő lenne hát a nagyhírű Cerresalius... Hosszan figyeli hószín csuklyája alól a távolódó alakot. |
A domínium területére érkezők zsibongásától távolabb, egy díszes, arany, kék és vörös színekben kavargó ponyvák által díszített, nagyméretű sátorban töltötte a reggelt a Háromfejű famor papja. Nem kívánt már ilyen korán a pórok dolgaival és a világtalanná vált Atros számára láthatatlanná vált dolgokkal foglalkozni, így ideiglenes lakhelyének bejáratát nehéz vászonnal takarta le, a rá rótt rúnáknak hála pedig a kint álló két őr hangja is csak alig hallatszott be.
Cerresalius atya éppen olvasott valamit, ami otthonára és jobb időkre, körülményekre emlékeztette. Gondolatban az égig érő, fehér tornyok között lépdelt atyja, az Ebedori Vén udvarában, hol családja már évezredek óta volt Tharr ynevi helytartóinak szülője, tanítója és mindemellett persze minden élő és élettelen ura, amerre csak a szem ellátott.
Nyugalmát az éppen beszűrődő hangok zavarták meg csupán - valaki érkezett és hozott számára valamit, ami el is jutott idáig, így ez valóban fontos lehetett tekintve, hogy ő maga nem foglalkozott holmi jött-ment hígvérűvérű fattyak irományaival. Nagyot sóhajtott, majd az olvasót a megfelelő oldalhoz helyezte, becsukta a könyvet, félrerakta egy sebtében összeállított tárolóalkalmatosságra, majd miután végigsimított hófehér haján, a bejárat előtt álló egyik őr már teljesítette is a szellemnyelven kiadott parancsait és a sietve írott levél máris a kezei közt hevert.
A leírt, ám ki nem mondott szavak teljességgel felkavarták. Gondolatai között észérvek, a Birodalom iránt érzett hűség és a Háromfejű főségébe vetett rendíthetetlen hit vetekedett egymással, míg végül az eredmény egy bestiális üvöltés és a levél kettétépése lett - azonban más hangot nem adott véleményének az oroszlán-pap, csupán mindent hátrahagyva félrelibbentette a takaróvásznat és kiviharzott sátrából, kezében a hittársaira is oly jellemző rövid korbáccsal.
A két ajtónálló őr azonnal habtákba vágta magát, majd szinte a semmiből két másik lépett elő, hogy kövesse a dicső pap minden lépését, mintha csak árnyékai lennének, ő pedig ezt megerősítvén ügyet sem vetett a sycarrokra, kik a biztonságát voltak hivatottak szavatolni.
A hangos tömegen minden szó nélkül verekedte át magát, ha tekintélye nem volt elég, korbácsát és hatalmát használta, hogy útja nyílt legyen célja, az őrök szállása felé, szemügyre sem vette, hogy mifélék az újonnan érkezettek, hiszen tudta úgyis: pórók és hitetlenek, mert Jardechiasnak egy valamiben igaza volt, a várt segítség nem érkezett meg.
Odaérvén a két árnyék a bejárat előtt maradt, míg Cerresalius atya belépett. Jelenlétére az őrök közül mindenki megrezzent, majd mikor beszélni kezdett, számukra is érthető, alantas nyelven, mégis tökéletes kiejtéssel, azonnal tudták, hogy a fenevad nem jutalmazni érkezett.
Alig telt el negyed óra, az famor már távozott is, tevékenységének jelei csak bentről jövő szitokszavak és szidalmazások, ordítás és a korbácson lógó véres húscafatok voltak, melyet bárki láthatott, ám be senkit sem engedtek, csupán egy fekete zsákot húztak ki kis idő elteltével, mely egyhén a friss vér illatát hordozta magán.
~ Mit képzelt az az aszisz kígyó, és ezek az ostobák, hogy mindez szórakozás, hogy az igaz ösvény szélére Urunk gyümölcsös lugast ültettetett?! Ám Tharr látja lelkünk, mi megmérettetik a Lindigasson és kit-kit érdemei szerint jutalmaz majd. Találkozunk még, Marius Jardechias, Tharr felkent papja, a Vérkehely rend Nagymestere, s ha máshogy nem is, majd általam megmérettetsz. ~
Cerresalius atya útja a domínium főtere felé vezetett tovább, nyomában az árnyakkal, kik minden érdeklődőt elküldtek, először csak távolabbra, de ha esetleg nem értettek a szép szóból, istenük elé, akármi féle bálvány legyen is az. A díszes menet már éppen távozott volna, amikor az egyik őr, kinek már volt módja megtanulni a helyes illemet az atya jelenlétében jelezte, hogy szólni kíván. A pap, bár dühe csak kevéssé lankadt, intett neki, hogy szóljon, majd mikor az beszámolt neki a toroni ifjú úr érkezéséről, kiadta a parancsot, hogy irányítsa az másik famort ideiglenes szállására.
~ Uram, add, hogy atyám küldötte legyen a fiú és ne az eltévejedett aszisz kígyónak legyen igaza... ~ |
Estefelé jár már, mikor a város kapuja elé megérkezik a kis csapat. Négy, rákolt vértet viselő lovas kísér egy elegáns, négylovas hintót. A katonák éberen tekintenek körbe, nehogy valaki meglepje a kocsit, melynek tetején oroszlános zászlót lobogtat a lenge szél. A kapunál álló városőrök parancsnoka kissé álmatag tekintettel lép közelebb az elfüggönyzött hintóhoz.
- Jó estét, utazók! Mi járatban vagytok? - mondta közös nyelven, enyhe aszisz akcentussal.
- Megszállnánk néhány éjszakára - felelte az egyik katona leereszkedő hangon. Vékony, de jó kiállású férfi volt. Szőrtelen arca, acélszürke szeme még világosbarna haja ellenére is kyr felmenőkről regélt, lágy vonásai pedig nemesi udvarban eltöltött gyermekkorról. Erős, alig titkolt toroni éllel beszélte a közöst. Látszott rajta, hogy a legkevésbé sincs ínyére, hogy egy alsóbbrendű nyelven kell megszólaljon. - Ha nincs ellene kifogásod.
- Ki utazik a kocsiban? - lépett közelebb az őr gyanakvón. Rögvest négy lándzsa hegye szegeződött rá, ám ekkor a függöny félrelibbent, s egy finom, hosszú férfikéz nyúlt ki. Ujjaival különös jelet formált, a négy pietor pedig azonnal visszakozott.
- Ay'meddin pied apierr... ei'dol aenn on domior et on sanquinator! (Mutasd meg a passzust... és kérdezz rá a domiorra, meg a sanquinatorra!) - A hang fiatalos volt, de határozottan parancsoló. Olyasféle, aminőnek nem szívesen szegül ellen az ember fia.
- Belátásod szerint, domyr - felelte a katona, s nyeregtáskájából papírtekercset vett elő, majd átnyújtotta az őrnek. - Itt a passzus. És igazítsatok útba a domiorhoz, valamint a nagytiszteletű Cerresalius legátushoz!
- Mindkettejük házát a főtértől nem messze találjátok, uram - felelte a parancsnok kelletlenül, miután elolvasta a passzust. Egyre kevésbé találta rokonszenvesnek az érkezőket, ám a papiros kényelmetlenül magas helyről, Rhín tartomány regitorától érkezett. Esze ágában sem volt ujjat húzni a toroniakkal. - Elképzelhető az is, hogy a Szerájban tartózkodnak. Vagy a Lumina Korsóban, ha a régi nevén jobban ismeritek.
- Jó lesz a Szeráj is - felelte a szóvivő. - A domyr semmiféle barbár pyróni nevet nem hajlandó meghallgatni.
- Ahogy óhajtjátok, uraim. További jó estét! - Azzal intett társainak, hogy adjanak utat a toroniaknak. A hintó halkan, a kövezett utat szinte nem is érintve suhant be a városkapun, s elindult a főtér felé. |
Harom ember lep a kapuhoz. Atesnek az orok altal vegzett ellenorzesen majd belepnek a Dominium foterere. Koruljaratjak tekintetuket, arcukat por fedi, messzirol erkeztek. Ahogy a kocsma fele haladnak hatukon csorog a malha. Nemelyikben talan pancel vagy fegyver lehet. |
Szép nyugodtan marad elterülve a labor előtti földön mint az a bizonyos a fűben míg a füst kicsit alább nem hagy, majd lassan elkezd feltápászkodni. Megnyugodva konstatálja, hogy a labor nem robbant fel és a füst sem okozott nagyobb bajt láthatóalg. Ellenben a lombikot átmarta a tartalma, illetve az asztalt is... Annyi baj legyen alapon megvonja a vállát és nekiáll leporolni ruháját majd pedig a korsó felé veszi az irányt, hogy igyon valamit az izgalomra. |
Miután a lombik kellőképpen felmelegedett és a benne lévő barnás trutymó már lassan elkezd különböző gőzöket fejleszteni Wilhelm is nekilát a munkának. Megnyit pár csapot, kimér pár adagot különböző porokból amiket összekever majd hozzájuk csepegtet ki tudja miket. Egy kicsi pirosat, egy kicsi kéket, meg narancssárgát is. majd végül az eredeti lombikot leveszi a tűzről mikor az már teljesen kipárologta magából amit tudott és egybeönti az előkészített csodával mely lassan átvált lilás színűvé... Aminek nem kellett volna megtörténnie...
Gyorsan vissza is pörgeti magában, hogy miket tett hozzá, elvégre minden rendben kellett volna hogy legyen, piros, kék, sárga... sárga... Vajon mennyire fontos a különbség a narancssárga és a citromsárga folyadék között? A válasz erre egy halk pukkanás majd a lombikból hirtelen ömleni kezd a fehér füst.
Wilhelm pedig teljes hidegvérét megőrizve távozik a laborból és inti figyelemre a közelben tartózkodókat. Mely valójában úgy néz ki hogy kalapját fogva rohan ki a alborból és egy
"MINDJÁRTROBBAN!!!"
felkiáltással földre veti magát |
Miután megírta levelét a Szerájban, kijött a dominium főterére, és szemével megkereste, a legfiatabbnak és leszakadtabbnak látszó gyereket, majd némi ezüstpénz csörgésével és útbaigazítással elküldte a hajóhoz. Ezekután vissza ment a Szerájba. |
*Sötét lovon egyszerű, tépett felleghajtóba bújt idegen vágtat a reggellel. Lova megfáradt, nehéz párát fúj, gazdája viszont nem gondol az állattal, egészen a Dominium kapujáig. Társai ellenőrzik a rengeteget, figyelik az utakat, csak ő léptet be szószólóként morózus arccal, kereső tekintettel a csuklya homályában. Izzadtságtól párálló arccal vált pár szót egy városőrrel, mire az nyomban haptákba vágja magát – többet nem is akadnak az útjába.
Ciceraet fáradt arccal figyeli az embereket. Sokat hallott az itt történtekről, Rhín utcáin egyre visszatérő téma volt hogy hova az a sok katona és szállítmány mely a belső ország felől délnyugatnak veszi az irányt. Az eltünedező hírvivők azonban okot adtak az aggodalomra, s a Regitor Imperialis saját kézbe vette az ügyet. Ciceraet is meglepetten tapasztalta, hogy a Primor, egy homályos reggelen a cern földjein egész sereggel ébresztette. A parancs egyértelmű volt. Megfigyelni és védeni a Toroni Vazallusi dominium birtokait, és megvédeni az új dominort.
A sycarr kiköti a lovát, majd rövid útmutatást követően a Szeráj felé veszi az irányt (Lumina Korsó), állítólag a vezető ott tartózkodik.*
~Miféle Irch ez, a Lindigass összes bugyrára…~
*Elmélkedik, de aztán betolja a nehéz tölgyfaajtót.* |
Kilépnek a házból, szépen lassan haladnak a Korsó felé.
-Végre találni kéne egy kocsmárost, mert már porosodnak az üvegek... Néhány új városőr se lenne rossz... eléggé kevesen vagyunk itt, amióta itt hagytak minket néhányan. Rossz előérzetem van... |
Miután sem a hosszú várakozás, sem a bekiabálás után nem történik semmi, a jobb szélen álló magas hölgy a középen álló nő felé fordul:
-Asszonyom, ha nem bánod, én intézkedem!
Alíg észrevehető bólintás csupán a válasz a középen álló nőtől. Erre a magas nő egyzserűen belőki a kaput (ami nem volt bezárva), belép és körbenéz. Felméri a főteret, majd ésreveszi a fogadót.
-Erre, hölgyem. Kisasszony - fordul 3 társukhoz - talán foglaljuk helyet a fogadó teraszán.
A 3 nő a fogadó felé veszi az irányt. |
A kapuban álldogáló 3 hölgy egy darabig türelmesen vár, majd végül a legmagasabb, jobb oldalon álló nő veszíti el a türelmét, és megszólal:
-Mi van, ebben a dominiumban nincs egy kapuőr sem? Ide teljesen szabad a bejárás? Erős hangja messze eljut, a környéken lévő összes ember tisztán hallja szavait. |
Aretheva gyöngéden kezébe veszi a feléje kutatodó kezet és nyugtatóan megpaskolja a kézfejét.
-Igen, ez is egy megoldás... De nem biztos, hogy a legjobb. Tharr mohó isten, én mégsem adnám neki egyből ezt a "régi barátot". Jó ötlet, hogy fogadóbizottságot állítasz elébe, mondjuk városőrökből és egy mágiahasználóból, akik együttesen bárkit harc- és mozgásképtelenné tudnak tenni, de aztán... ne siess a papokhoz. Ki tudja, ha tényleg barátod, biztos megbocsájtja az óvatosságodat és még hasznodra lehet. Ha pedig ellenség, nem vesztünk vele semmit -sem mi, sem az isten- ha a vére egy órával később áztatja csak az oltár köveit...
Szelíden felhúzza ültéből jegyesét
-Sétáljunk hát... Csak légy elbűvölő és méltóságteljes.
Arra már csak későn jön rá, hogy felesleges a legszebb mosolyát a fiúra ragyogtatnia, hiszen az már alig tudja megkülönböztetni a fényt az árnyéktól... és pár nap múlva talán rá is borul az örök sötétség |
-Köszönöm. Valóban, igazad van. Személy szerint, amikor olvastad a levelet, egy "díszes" fogadtatásban részesíteném az illetőt. Még így névtelenül is. Tharr papjai biztos örülnének egy újabb áldozatnak, addig is békén hagynak engem...- keze megindult hogy megkeresse párja kezét amelyet -valószínüleg- meg is talál.
-Kérlek, vezess ki. Ha vannak vendégeink, tudnom kell róluk, hallanom, éreznem kell őket.- az utolsó kifejezést erősebben mondta, hangjában csengett még a nem rég elveszett kíváncsiság. |
Sietve érkezik vissza Men'Ameth bárónő, a "Lötj" felől érkező szagokra kissé elfintorodik de azért kiprésel magából egy "Jó munkát, Wilhelm"-et, majd Athroshoz siet, gyengéden a fiú karja alá nyúl és a legmézesebb hangján szólal meg.
-Csitulj kedvesem... Megértem, hogy új még neked látásod hirtelen romlása és az akadály, amit ez jelent, de az ilyen kifakadások nem vezetnek semmire...
Az esetleges bámészkodókat egy-egy fagyos pillantással a dolgukra küldi és visszavezeti jegyesét a házba.
Odabent leülteti Athrost egy székre, futó mozdulattal végigsimít az aranyló fürtökön, majd egy kupa gyönge bort nyom a fiú kezébe.
-Nyugodj meg kedves, a hatalmadat senki sem kérdőjelezi meg. Főleg, ha nem mutatkozol gyengének egyetlen helyzetben sem, és méltósággal viseled amit rád mért a sors. Ez nagyon fontos... -Könnyedén, szinte csevegő hangon beszél, mikor azonban észreveszi a levelet, összevonja a szemöldökét.- Ez meg mi? -Finoman kiszedi a papírdarabot a -valószínűleg- nem ellenkező ujjak közül, gyorsan átolvassa, majd még egyszer, tüzetesebben, végül hangosan is.
-Furcsa-motyogja- És roppant rejtélyes. Nem kedvelem a régi barátokat, akik féltik nevüket barátjukra bízni... Jelen helyzetben nem érzem bölcsnek eleget tenni a meghívásnak... Esetleg valami köztes megoldás...? -a mondat végét nyitva hagyja de agya máris őrült száguldásba kezd. |
*A fütyülést tovább folytatva fejezi be a felszerelés - csövek, lombikok, parázstartók, égetők, lepárlók és kitudja mi egyéb - összeszerelését. Mikor végre készen van egy lépést hátralép, végigtekint munkáján és bólint csak úgy magának egyet. Konstatálja azt is, hogy Athros a tér másik oldalán épp a földdel lép közelebbi kapcsolatba neki enyhén megemeli a kalapját majd folytatja munkáját azaz különböző porokat és darab valamiket rak lombikokba amik alá begyújt és végül leülve székére lábát az asztalra teszi kalapját pedig arcába tolja, így várja meg míg kellő hőmérsékletre melegednek a lombikok.* |
A "saját" házából kilépve, a reggeli fény bántja szemét, megvilágítja sápadt arcát. Újra felköti a szemére a kendőt, mellyel eltakarja az átkát. Sétapálcáját magához veszi, majd elkezd botorkálni a főtéren, célja hogy eljusson a kapuig. Miközben kűzd a haladással, ide-oda fordítja fejét, mintha valamit nézne.
"Ezek a rémálmok...Mintha anyámat látnám ott... De az lehetetlen! Én vak vagyok... De tegnap is mintha láttam volna..."-gondolataiban annyira elrévedett hogy már a kapuhoz ért. A őrök tisztelegtek, bár szerintük felesleges lett volna, hisz a dominíor nem lát.
-Jelentést...-mondta erőtlenül az őrnek Athros.
-Az éjszaka nyugodt volt, az őrjárat visszaérkezett, uram. Nem találták meg az apját ezúttal sem.-mondta az őr tisztelettudóan.
-Köszönöm, menjenek igyanak egy kupa bort, de előtte szóljanak a váltásnak.-Ezután visszaindult szállására, útközben konstatálta, hogy van nála egy levél, tapintásilag felismerte, hogy melyikről lehet is szó.
"Szükségem van Arethevára... El kell olvassa a levelet, másban most úgy sem bízhatok..."
Majd a következő lépésnél sétapálcáját elejti és a földre esik.
-Az a fránya kő... Valaki segítsen már! Tharra mondom, elvileg én lennék a Dominium vezetője, nem?!
|
*Wilhelm a reggeli órákban vidám füttyszóval kezd neki laborja kinyitásának és állítja össze új berendezéseit melyet nemrég hozatott pár távoli kereskedővel. Ezekkel remélhetőleg olyan dolgokat fog előállítani majd amiktől igazán beindul az üzlet és kevesebbszer fog felrobbanni a labor mint eddig. Sikerült végre a cégért is megjavíttatnia mely büszkén hírdeti a labor nevét mely nem más mint "Lötj"* |
Itt jelenti be a toroni vezetőség rendelkezéseit! Ebben a topicban találsz hivatalos küldetéseket is, melyre jelentkezhetsz! Ha a domínium területén tartózkodsz és nem a Lumina Korsóban, hanem nyilvános helyen, akkor azok a kommentek is ide kerülnek! A domínium kapujában vagy az előtte elhelyezkedő rövidebb útszakaszon történő dolgok is idekerülnek!
Innentől csak karakretben folytatódhat! |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
