A domíniumi főtér nagykapujától hallástávolságon kívül eső területek! Ez egészen a karavánszerályig terjed egyik irányban, míg a szabadon a dominium határain belül a többi irányba! Ide az átutazók, az érkezők, a környéken táborozók írhatnak.
Egy zöld csuklyát viselő alak vágtat ki a kapun két katona kíséretében. Gyors tempót diktálnak a lovaknak és nem törődve senkivel elvágtatnak egy közeli város irányába!
OUT: Holnaptól valószínűleg nem tudok majd írni! Ha valaki akar valamit Efghitegor a város legmagasabb rangú embere jelenleg! Találkozunk a LÁJVON!
-Ryuu él és virul, sőt még erősebb, ravaszabb és aljasabb mint volt... Ami viszont a te szemszögedből igazán kellemetlen, az az ... hogy vissza fog térni. De elég a szócséplésből, fontosabb dolgom is van most.
Egy egyszerű biccentéssel búcsúzva, ledobja a külső fehér ruházatot, és egy ezüstös színekben pompázó vértezet, egy kopott öreg hosszúkard és a melkasán ékeskedő viharmadár szimbólum váltja le az eddigi ruházatát. Majd beveti magát az erdőbe és egy szemvillanás alatt eltűnik.
Az erdő egy másik szegletéből ,távol a másik két személytől, botorkál elő egy fekete köpenyes, cilinderes alak. Dülöngélve, lassan lépdel be a kapun, közben mintha halkan kuncogna.
Kelet felől az úton egy meglehetősen érdekes csoport közelítette meg a kaput.
Egy nagy szekér közeledett amelyet két szamár húzott. A szekéren öt ember foglalt helyet. A bakon egy szakállas férfi ült akinek bal és jobb kezéről is hiányzott pár új. Arca piros volt, szeme félig csukva. A részegek megkövült elégedettsége ült az arcán. Mellette egy fekete átalvetőt viselő ember ült akinek alkoholizmustól püffedt arca szépen borotvált volt ugyan, mégis bizonyos fokú ápolatlanságot sugárzott miközben alabárdját a lábai között fogva horkolva aludt. Kettejük között egy öreg apóka ücsörgött aki éppen egy almát próbált elcsámcsogni fogatlan szájával, miközben egy női alsószoknyát nézegetett. Közvetlenül mögöttük két nyakig sáros úriember ült akik papírok sokaságát széteregetve a szekéren alig hallhatóan beszélgettek. A magasabbik arcáról hatalmas parasztbajusz lógott a föld felé sártól csöpögve, míg a másik egy esernyőt tartott a feje fölé. Akik közel áltak a következőket hallhatták:
-…és így ráírhatjuk a térképre a mocsár békáinak hozzávetőleges számát is.
-Remek ötlet volt kedves Hynewise.
-Ugyan! Az ötlet az ön közreműködése nélkül nem lett volna…
-Eh! Sárban tocsogni! Azt már ifjúként is szeretett és ma sem nőtt még be a feje lágya!
Kiáltott hátra az öreg és nagyot sózott a bajuszos úr koponyájára.
A kocsi döccenve megált.
-Falu!
Mondta a hajtó borízű hangon majd középső ujjával, mivel a mutató hiánzott neki a kapura mutatott.
-Biztos van kocsma.
Mondta álmából ébredve a püffedt ivócimbora.
-Vagy bordély!
Csapta ki reménykedve az öreg.
-Továbbmegyünk!
Mondta halkan de ellentmondást nem tűrően a parazstbajusz tuladonosa, miközben az esernyős férfi helyeslően bólogatott.
-Innen már van térképünk.
A kocsi sokáig és lassan haladt el a kapu előtt ahonnan gyerekek tömege rohant utánnuk, hogy minél tovább láthassák a furcsa csapatot. Szépen lassan eltüntek a látóhatáron annélkül, hogy bárkinek is lehetőséget adtak volna, hogy megállítsa őket.
"Az örökkévalóság kegyetlen. Amikor először léptem be az Apátság kapuin évekkel ezelőtt, még nem sejtettem a tudás igazi hatalmát. Ismerni az élet titkait. Látni az utakat, az áramlatokat kirajzolódni a végtelenbe. Emberként nem birtokolhattam ezeket a tiltott igazságokat. De mindannyian jóval többek vagyunk, mint amik egykor voltunk. Bámulva keresztül a lehetőségek síkságain, nem érzed lelked egészével, hogy hogyan lettünk istenekké? És így, nem vagyunk legyőzhetetlenek? Amíg egyikünk is életben van, addig mi sokan vagyunk. Ezért, amikor fel kell áldoznom a gyermekeimet az ürességnek, ezt meg tudom tenni tiszta szívvel."
Az áldozata gyanútlanul haladt az erdei úton. A másfél évtizedes tapasztalatok és erdei ösvények jelentősen megkönnyítették, hogy áldozatát észrevétlenül tudja követni. Ha továbbra is tud így haladni, rövid időn belül elég közel kerülhet hozzá. Végig egy gondolat lebegett előtte: Ryu Ganroth.
-Velőt rázó sikoly zavarja meg e békés éjszakát....
Az erdő mélyéről jövő erős kékes fény felrázza a külváros lakóit. A levegő teljesen elnehezedett szinte nyomasztja az embereket majd mint ha az idő egy pillanatra megállna semmi nem mozdul, a sikoly és a fény hirtelen eltűnik.
White Nohan végre vissza kerültél a testembe. Azt hiszem nagy hiba volt téged ide küldeni. Idelye pihennem teljesen fel emésztette az erőmet ez a rituálé.
“Viszaemlékezés:
Emlékszem még amikor 15 évvel ezelött White Nohanak életet adtam és felruháztam erővel nem hittem még akkor hogy, össze zavar mindent. Azért küldtem csak ide hogy derítse fel eme földnek erejét melyre szükségem van. De e helyett összezavarta az itt élőket meg hamisitott papirokat és háborut kezdett. A vérrontás nem fér össze a valássommal. Én ki sikokat vándorlok és papokat tanitok nem nézhettem tovább amit müvelt... a saját vérem... “
Igaz most béke honol de ez remegés ami a levegőben van nem hagy nyugodni azt hiszem idelye ezt a várost meglátogatni és egy időre letelepednem.
Az öregember gyalogosan érkezik a szeráj felől, de amint látja a fura ismerőst, inkább gyorsít léptein..."Varázslók"-morogja. Friss erővel lép be a városka kapuján...
Kint az erdőben, a folyópart mellett, apró forgószél támad csak. ép csak érintőleg végigcikáz a víz felszínén, majd egy nagyobb társa követi. a felhők egyre gyülnek, egyre nagyobb szél támad, de nem messze onnan még mindig süt a nap. természetfeletti ez a hirtelen változás. Apróbb kis villámok perzselik a fákat. Végül egyetlen egy robajlással lesújt. az energia megperzseli a környéket. viszont egy helyen marad, mintha csak egy apróbb fényes labda lenne. aztán ez - mint ezer madár csiripelése -lassan növekedni kezd, és a belseje üresen marad. mintha egy nagy gyűrű jelnne meg. végül kilép egy alak, szinte tiszta fehérbe öltözve. egyetlen egy fekete jelkép rí csak ki e ruhából, egy madár, melynek alakja villámot ábrázol.
- A fene .... rosszul vagyok ... blöaaaaa.....
-Utálom ezt a portált használni! állandóan olyan érzés mintha több ezer méh kezdene táncolni a gyomromba.
-Nah akkor támolyogjunk .... de ugye barátom, megmondtam, hogy rossz lesz átmászni.... 100szor is kellemetlen. nem tudom fivéreim, hogyan tudtak hozzászokni.
-Mi ? .... Mit mondasz? (és igen a semmihez beszél) ahhh tényleg ők naponta használják.
-Ideje indulnunk, azt mondták csete-paté van erre. vagy .... öööö ..... az tizenöt éve volt?!
Deiylon lépett ki a kapun, látszólag sürgős dolga akadt, mert sietősek voltak a léptei. Egy pillanatra megállt, szétnézett, majd a Karavánszeráj felé vette az irányát.
A domíniumi főtér nagykapujától hallástávolságon kívül eső területek! Ez egészen a karavánszerályig terjed egyik irányban, míg a szabadon a dominium határain belül a többi irányba! Ide az átutazók, az érkezők, a környéken táborozók írhatnak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
