|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.26. 13:42 - |
Ez az a hely, ahol bor melett pletykák, információk cserélnek gazdát jó pénzért! Ahol mindenki odamodhatja a másiknak, ha gondja van vele, szövetségek köttethetnek, lehet találni munkát és küldetést, vagy megjegyzést tehet bárki a történetben előforduló JK-kra és NJK-kra. Viszont viselje annak következményeit!
Innentől csak karakretben folytatódhat! |
[52-33] [32-13] [12-1]
Valdin
Amos úr kijelentésére miszerinte nem eszik ma húst megvonja a vállát, és egy így-jártál nézéssel leteszi elé a tányért.
amikor Gareth felborítja az asztalokat kcisit felmegy benen pumpa, mikor rendel is -ráadásul tejszínt!- kissé pofátlanul csak anynit válaszol.:
-Az nincs, tej van, neked 3 réz.-ezzel elővesz egy kupa tejet amit a rendelő fel is hajt.
Aza asztalokat természetesen Tik állítha fel miközben ő méylen elmerül a kocsma népének történeteiben.
Csendesen dúdilgatni kezd egy dalt, és tovább figyeli a vendégek kivánságait. |
Amos hosszan, sugdolózva tárgyal barátjával majd elbúcsúizik, kiissza korsója tartalmát és viharos sebességgel távozik a Korsóból. |
*A várt személy megérkezett, a lépcsőfordulóban megremegő árnyékfolt mögött elmosolyodott egy férfiarc. Hamarosan itt az ideje a fogadásnak.
Pár pillanat múlva az idegen jelenléte kifakult a fogadóból. Egyetlen rezzenés sem árulta el őt. * |
Még mindig a pultnál állva, enyhén mosolyogva, elkezd beszélni, szinte csak önmagának:
-Az idő háborúkat robbant ki és fejez be, házasságokat köt és szakít szét, életet ad és olt ki. Csak a mi időről alkotott elképzelésünk teszi lehetővé, hogy az ítéletnapról beszéljünk. A valóságban egy szünet nélkül ülésező hadbírósággal állunk szemben.
majd megissza a pohárban lévő maradék bort:
-Amikor az ember fiatal, akkor mindenki és minden esemény egyedinek tűnik. Ahogy öregszünk, egyre inkább észrevesszük a történésekben a hasonlóságot. Idővel az embert már semmi nem ragadja magával olyan nagyon, már nem lepődik meg annyira a dolgokon, de csalódni sem csalódik már olyan mélyen semmiben. |
Eftghitegor jól ismeri barátjának ezt a hangszínét: ha Amos így szól hozzá, biztosan valami komoly dologról lehet szó. Államügyekkel kapcsolatban gyakorta látta már ilyennek őt.
Nem tétovázik, reggelijét érintetlenül félretéve azonnal leü barátjával szembe, majd így szól:
- Mi a helyzet barátom? Mit tartalmazott az idegen levele? |
-Értettem apám.
Majd mit sem törődve előbbi kérésével, apja reggeliéből néhány falatot lenyel, majd előveszi a zsebéből a levelet, amiben a meghívás szerepel és apja kezébe nyomja azt.
-Majd olvasd el. A könyvtárban leszek ha keresnél. Sürgős olvasni valóm akadt...
Majd kiviharzott a Korsóból. |
Ahogy végighalgatja fiát rögtön az előbbi boríték után kap, feltépi a level és elolvassa. Nagyot nyel majd a levelet a zsebéb süllyeszti. Papírost húz maga elé, tintát tollat vesz elő bőrszütyőjéből és rögtön írni kezd miközben így szól a fiához.
-Ha a közelébe mersz menni ennek az embernek, vagy bárkinek aki rá hivatkozik a gerincedet eltöröm. Ez nem játék fiatalúr. Tudnunk kell ki ez és mit akar pontosan. Veszélyben vagy. És anyád nem kevésbé. Őrség! Vidd ezt ki a kapuhoz és olvsd fel az őröknek.
Egy katona lép oda, átveszi az iratot majd sietve távozik.
-Efghitegor! Gyere ide kérlek.
Mondja nem parancsoló, de erős hangon, hogy barátja felfogja komoly dologról lesz szó kettejük között. |
-Elég komolynak tűnik azért. Érdekes levelet találtam a zsebembe, amit te egy listának néztél. Egy levél arról, hogy felakarnak venni a rendbe. Egy harcos rend, és ahogy nézem van már egy fura figura is. Ha már egy van, lesz több is... Bár lehet hogy ez a "papagáj" a bajt is ráhozhatja Cornu békéjére...
Elmélyedt mondani valójában, majd újra vidámabb hangnemben folytatta.
-De majd meglátjuk!
Vissza mosolyog apjára. Majd arra eszmél, hogy a gyomra elég hangosan korog.
-Aaaaapaaaaaaa... Tudnál nekem is kérni egy kis reggelit? Kilyukad a gyomrom... |
Elolvassa a levelet amit a katona hozott majd homlokráncolva teszi zsebre. Amikor Gareth odalép hozzá türelmesen halgatja végig majd levelét egy unott mozdulattal a bejövő posta többi borítákjához csapja. Mielőtt elolvasná Athrosz szól hozzá.
-Cornu már a te születésed előtt sem volt olyan felkapott mint a körülötte elterülő Dominiumok fiatalúr. Többet kéne tanulmányoznod a térképeket. De ami igaz az igaz. Mozgalmas egy nap ez. Nembaj. Néha kell az ilyen különben belefulladnánk az egyhagúságba.
Mondja mosolyogva, miközben végignéz a romokban heverő kocsmán amin Gareth mint valami eltévedt ciklon vágott végig.
-Mi a véleményed az új bolondunkról aki úgy érzi hozzá és az ő papagájához kellene fordulnunk ha bajba kerülünk?
Kérdezi nevetve miközben fejével az ajtó felé biccent ahol nemrég ment ki Gareth. |
-Érdekes, hogy mostanában eléggé felkapott hely lett Cornu. Micsoda jött-ment alakok... Nem gondolod, apám?
Érdeklődve figyel Amosra. |
Deiylon felhajtja a maradék italát, majd leteszi az árát az asztalra és látványosan sietősen távozott. |
lehetőleg halkan még elmondja válaszát:
-köszönd annak hogy egy személy akinek te régen segítettél, az már a rendem tagja. bár lehet hogy nem emlékszel már rá, 15éve találkoztál már vele.
És a pult felé forduk. miután megkapta tejszínét, az alkoholgőztől mégis spicces állapotba kerül, majd elkezdi hangosan mesélni régmúlt idők történeteit:
-hm.. pedig úgy 50 évvel ezelőtt mikor egy kellemes fogadóban ücsörögtem Niaráth síkján, akkoriban kellemesebb idők jártak, több volt a háború, több volt a munka. végtére is rendemnek ez a foglalkozása. mondhatni zsoldosok vagyunk és keressük a háborúkat. akkor azért ültem be a fogadóba, hogy megünnepeljük győzelmünket. hisz az volt az első csata, amit én vezettem. azóta túl sok halált láttam, és túl sok helyet is. hmm... tényleg más idők jártak.
-ohh... tényleg... nekem ezt a levelet át kell adnom.
-Amos úr! ha jól gondolom Ön a város egyik vezetője! bocsássa meg kisebb színjátékom, de úgy hiszem dolgomat itt végrehajtottam. ha a rendem segítségére lesz szükségük, akkor csakrebegjenek egy fohászt a Viharmadárhoz - majd átnyújtja a levelet. mielőtt kisétál a fogadóból, odamegy Deylon asztalához és egy papírfecnit nyújt át neki: - Az illető üdvözeletét küldi. (a papírfecnin ennyi áll: Ryu Ganroth)
végül kimegy az ajtón, de még hátrapillantva Athros felé biccent.
(Out: a levél késő este fele vagy legkésőbb holnap reggel, majd megtalálható lesz a diplomáciai levelezésben.) |
A pultnál álló Eftghitegor a kocsmai asztaldöntögetést sikeresen elkerülve (csupán egy repülő fakupa súrolta a lábát) frissen készült reggelijével a kezében ülőhely után kutat szemeivel. Úgy dönt, Amos mellett foglal majd helyet, és ekkor hallja meg különös, fehérruhás alak hozzá intézett szavait. Eddigi élete során számtalanszor hozta már össze a sors furábbnál furább szerzetekkel, és ez idő alatt megtanulta, hogy bizony előfordulnak helyzetek, amikor igen is komolyan kell venni azt, amit mondanak. Így hát úgy dönt, érdemes lesz elgondolkodni a hallottak jelentésén. Mielőtt azonban még leülne, halkan, lehetőleg úgy, hogy csak ő hallja, ezt kérdezi a fehérszeműtől:
- Félre ne érts, hálás vagyok, de minek köszönhetem ezt a jótanácsot?
|
Egy városőr lép be a Korsóba, köpenye az út porától terhes. Körbepillant, szemével felméri a bent tartózkodókat. Odalép Amoshoz, tiszteleg neki, az erszényéből előhúz egy lepecsételt levelet.
Városőr: -Uram! A kapitány úr levelét hozom az őrjáratból.
Átadja a levelet, ismét tiszteleg, majd a dolga után néz.
(OFF: a levél a diplomáciai levelezésben olvasható) |
halkan az orra alatt pusmogva, hogy csak a nagyon éles hallásuak hallják: - egyébként Jackhall az üdvözletét küldi, amint eljött a Kreenwal déli részén folytatott háborúból találkozhatsz vele.
-és neked meg ha javasolhatom - mondja ezt Efthhitegor felé pillantva - figyelj azokra a részletekre, amik elkerülték eddig tekintetedet. mert ha utólag jösz rá a dolgokra, akár az életedbe is kerülhetnek majd.
mormogását egy pár köhécseléssel zárva ütögeti a pultot:
-mekaphatnám végre azt a tejszínt, vagy a sört?! |
-Ülj le Athros! Egyél!
Mutat a reggelire miközben elrakja az iratait.
-Csak Pheasmathis kapitány jelentését olvasgattam. Van pár figyelemreméltó javaslata.
Gyorsan pecsétgyűrűjével tett lenyomatot az egyik iratra csöpögtetett forró viazsba.
-Lesznek változások!
Mondja mosolyogva, majd ésreveszi Garethet aki belép a kocsmába. Rögtön mögötte egy városőrrel aki mindenhová követi nehogy galibát okozzon. Amikor a padok sorrra dőlnek mint a dominó a városőr már oda akart lépni, de Amos nemet int a fejével. Majd Oro rendezi a dolgot ha akarja. Az ő asztaluk sértetlen maradt.
-Látod fiam? Az lyenek miatt kell reggel korán kelni! Valahogy kifejezetten idegesítenek azok a bolondok akik sok embert egyszerre veszéjeztetnek.
Mondja úgy, hogy csak a fia halja. |
egy pillanatra, olyan mintha apró elektromosság cikázna végig a gerincén. régen hallotta ezt a macskaszerű fújjó hangot. Lassan szinte félve hátrafordul, majd észreveszi a fehérruás embert. Megnyugszik majd visszafordul az asztalhoz. De amint ezt megtenné, az asztalok mint a dominó, elkezdenek egymás után dölni. A legnagyobb kecsességgel megfogja poharát, majd még az előtt kilép onnan, hogy dölne az ő asztala is. Oda megy a pulthoz, hogy lerakja a poharát, majd megfordul, és várja a következő tragikomédiát. |
a kocsmaajtó lassan kitárul, s enyhe szellő suhog végig, egy leheletnyi friss levegőt hozva, az átható italszag mellé. a fehérruhás alak kit manapság a városban fel-alá járkálva lehetett látni, végre belépet a kocsmába. fehér szemeivel végigpásztázza a terepet, majd enyhe köhintéssel szinte macskaszerű fújjó hangot imitál. aztán beljebblépdel és egy kisebb italfoltban megcsúszva az asztalok közé borul. feldöntve ezzel egy két asztalt és széket. Ami láncreakciót indítva borítja magával az összes többit. Ezután felállva: - oh bocsánat, csak az alkohol érdekes hatással van rám, még a szaga is képes kiütni. - és dülöngélve a pulthoz támolyogva elővesz egy tenyérnyi érmét: - a károkra és egy pohár tejszínre. ha nem fedezné a károkat, akkor van ebbőltöbb is nálam.
-és csak a kérdés kedvéért? nincsen Önöknél készleten Marchiniony vörös sör? úgy innék belőle egy korsónyit! |
- Egy üveg yankarai Trassot - mondta a kocsmárosnak, majd kezébe temette az arcát és megmasszírozza fáradt vonásait, ezzel próbálva kicsit kitisztítani a gondolatait. |
Belépett az ajtón, és alaposan körülnézett.
-Jó reggelt mindenkinek!
Ezek után apjára vetődik tekintete, és oda is kászálódik az asztalhoz. Majd le ül Amos elé.
-Mit olvasgatsz éppen? |
[52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
