|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.24. 17:57 - |
A domínium külterületén található karavánközpont. Sokan az egykori Sephinroth társaság és az a régidők idmaradottjainak központjaként ismerik. Kereskedők, útonállók, s átutazók kedvelt helye, mely rövid idő alatt behálózta cornut és most a Domínium területén próbál lábat verni..
A topic lényege, hogy KARAKTERBEN van lehetőség színesíteni előre kidolgozni az Karaván szeráj titkos életét, így a táborban nem kell erre vesztegetni az első napot, napokat. Ha valaki már most szeretne hatással lenni a LIVE eseményeinek alakulására, akkor itt megteheti!
Innentől csak karakteben folytatódhat!
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
- Az ön és az árnyak kapcsolata még mindig gondolkozásra késztet, Kyssak. Amennyiben nem lennék biztos, hogy közös urunk, mindez talán kétkedésre adna okot, így azonban csak apró szálka a szememben. - konstatálja a Szerájos belépőjét a pap, felé sem fordulva könyvéből, csupán a hanglejtés jelzi, hogy a mondat második felének színtisztán a másik férfi idegesítése a célja.
~ Az Árnyékúrnő még mindig nem bír a Háromfejű pártfogó erejével, mégsem tűnt el a létezés evilági síkjáról. Hiba lenne, vagy csupán szeszély? Ki vagyok én ahhoz, hogy ezt eldöntsem? ~
- Amennyiben ez a helyzet, nem állok a várakozás mellett, bár így a felkészültségük bizonnyal gyatrább lesz, de ehhez a gondolathoz már hozzászoktattam magamat. - válaszolja az elhangzottakra, majd egy kicsiny, a kötéshez rögzített olvasót behajtva összecsukja a könyvet, melyet az imént még olvasott.
- Nagyszerű, látom jól halad. - jegyzi meg egyetlen, a papírra vetett pillantás után és később nem is foglalkozik vele. - Amennyiben nem kíván késlekedni, induljunk. Az alkalom nagyszerű lesz a város őreinek felmérésére, s talán néhány kellemetlen ismerős arc is feltűnik. Uram ellenségek vérére áhítozik és én nem tagadnám meg tőle, semmiképpen. - vigyorodik el az ezüsthajú. |
*A nagysátor sarkában terpeszkedő éjjelfoltból lassú, finom mozdulatokkal siklott ki Szerájos, az árnyékok felszakadt karjai sötét gőzként lengték körül alakját, aztán lassan, visszaálltak természetes állapotukba. A férfi megigazította alkarvédőjét, tekintetével pedig a sátor állapotát ellenőrizte. Az atya most is bent tartózkodott. Talán már várt rá.*
D'argo Del'Castille a fogadóban falatozik. Egyelőre békésen. A Város nyugodt. Mit gondolsz tartsuk magunkat az éjszakához vagy jelenjünk meg most. Úgy sejtem szívesen látna minket.
*Fejti ki egy enyhén gúnyos mosollyal. Világos hogy a megállapodás nem várhat sokat. Ám tény hogy a lépéseket csak lassan kell megtenni. A Szerájos asztalához ül ismét, papírost és tollat ragad.*
...az eddigi megállípodáshoz tartom magam viszont. Kereskedőim kétharmadát a városon belülre vezényelem pár őrrel együtt. Idekint megtartjuk ezt az állást, a sátrakat nehéz lenne máshol elhelyezni. S az ajzószereket, drogokat s mérgeket amúgysem vihetjük be a városon belülre. Egyelőre.
*A papírra leírja hogy mely kereskedőket kívánja átküldetni -főleg a kelméket, borokat, húsokat és ékszereket árusítókat- aztán katonáért s ügyintézőért kiállt. Amint feladatait elvégezte hátradől, s figyelmét az Cerresalius felé fordítja.* |
Az első sikertelen bejutási kísérlet után, jobbhíján, visszamegy a Domíniumba. |
A kyr magabiztosan megy egy nem túl távoli, kisebb, vörös-arany sátor felé, majd az az előtt álló is meghajolnak előtte. Mielőtt belépne, még a nagysátor irányába pillant és minden bizonnyal észre is vesz téged, azonban nem foglalkozik jelenléteddel.
- A Szerájos nincsen idebent. Csak holnap jön vissza, akkor keresse meg. - válaszolja kissé komoran az egyik őr, majd int, hogy távozz.
OUT: Vasárnapig nem leszünk, mert live-ra megyünk. Így most addig tudsz máshol játszani és akkor visszajöhetsz ha szeretnél. ;) |
Rövid tanakodás után visszament Dur'khonhoz:
- Meggondoltam magam, mégis csak vásárolnék valamit - majd válaszott egy elég nagy darab posztót, letette az árát, majd bebugyolálta magát a frissen vásárolt anyagba. Mikor meggyőződött róla, hogy az álcája kellően hiteles, a Nagysátorhoz ment, majd az őrségnél megállt:
- A Szerájossal óhajtok beszélni. |
- Oh remek Sanquinator! Örülök a közreműködésének.
*Pöccinti el az elfüstölt bűzrudat, aztán maga is felkel az asztaltól. Rövidesen alkarvédőt, szabját köt oldalára, ám nem fegyverkezik fel túlzottan. Tudja hogy úgysem kell majd használnia őket.*
- Bízom benne hogy a vezetőség képes lesz kielégíteni az ön igényeit...
~De csak bízom... meggyőződésem hogy nem így lesz~
*Bár ezen gondolatát már nem osztotta meg a másikkal. Megszorította öveit, eligazította fonatából kilógó tincseit, s miután végzett a rendezkedéssel még egyszer társa után nézett.*
- Rendben. Sok sikert Cerresalius
*Felelte, aztán belépett a sátor sarkában terpeszkedő homályba...* |
OUT: Igen, van egy nagyobb sátor, névszerint a Nagysátor :) amiből kilép Cyrrian és a Szerájos valószínűleg bent van. Az a rész igazándiból Ricsinek szólt. |
OUT: kicsit zavaros. Tehát: egy sátor van, két őrrel a bejáratnál, ahonnan most jött ki Cyrrian, de a szerájos még bent van? |
- Természetesen, hát hogyne, uram. Lakat lesz szájamon. - fogadkozik az öreg, amikor iszol a borából, majd egy intéssel búcsúzik tőled, amikor továbbálsz. Nem figyelsz rá, így nem látod, hogy az aggastyán újfent eltűnik a kocsi sötétjében, majd rövid időn belül visszatér és folytatja portékáinak árusítását.
* * *
- Amennyiben kívánja, természetesen önnel tartok, annak reményében, hogy az itteni nemesség és a város vezetősége tisztában van azzal, hogyan kell egy illő fogadást adni, mely teljesen megfelelő lesz számomra. - jelenti ki fanyar képpel, hiszen nem mondja ki, de ennek tökéletes ellentettjére számít.
- A higahy órájában ott leszek a városban, ha esetleg lenne valami más dolga, most pedig ha megbocsájt, visszatérek a sátramba, hogy megtegyem a szükséges előkészületeket. - folytatja unott hangon, majd kilép a sátorból.
* * *
A nagysátor kissé távolabb áll az árusok forgatagától. Valóban díszített és jóval fennségesebb kiterjedésű volt, mint a többi, de ahogyan megközelíted, ajtaja kissé fellibben és egy arany köpenyt viselő, ezüsthajú alak lépett ki rajta. Nyakában nagy medál lógott, mely alatt látszott vörös inge és annak arany gombjai. A két őr mélyen meghajolt előtte, de ő pillantására sem méltatta egyiket sem, csak elindult egy meghatározott irányba. |
- Na jó, rendben, de maradjon a mi titkunk - majd megfogta a demizsont és töltött magának. A pohár tartalma mennyei mannaként terjedt szét a szájában. Deiylon most jött rá, hogy igazából most ivott életében előszőr bort. A többi semmi sem volt. Letette az árát a kocsi pallójára és ezzel fejezte be a társalgást - Nagyon köszönöm, rengetegek segített. További szép napot.
Deiylon sarkon fordult, majd a Szerájos és a társa sátra felé tartott, miközben azon gondolkodott, hogy hogyan fog oda bejutni. |
- A Szerájos természetesen tapasztalt kereskedő, éppen ezért csábultam el még az én koromban is egy ilyen utazásra. Ért az emberek nyelvén, de az üzletén is, mert hát kell valaki, aki össze tud fogni ennyi embert. Közel sem annyira zárkózott és közvetlen, még a rakodómunkásokkal, hiszen ő tudhatja az árát az erőfeszítésnek. Ha jól emlékszem, most is markos legényeket keres, hogy neki dolgozzanak, mert itt aztán mindig szükség van egy-két erős kézre, legyen akár szó az áru pakolásáról, vagy a rend fenntartásáról - mégis csak az erdő közepén vagyunk, aztán sosem lehet tudni, de én személy szerint nem szeretnék banditákkal összetalálkozni, úgy, hogy nem vigyázzák a portékámat. - foglalja össze röviden, amit tud, majd ismét a korábban említett pupillatágulást tapasztalod, amennyiben szemeibe nézel.
- Nem vagyok biztos benne, de talán valami Cerrasilus, vagy hasonló. - mondja elgondolkozva. - Nem is, inkább Carresilius vagy talán Cerrazalus, már nem emlékszem pontosan. Néhanapján tanácsokat ad a karavánnak, amelyekkel eddig sosem tévedett és a Birodalomban is ő volt kalauzunk, dehát el is várható egy nemesúrtól, hogy ismerje a hazáját.
- Ami a kereskedést illeti, itten mi mind legális árusok vagyunk, van mindünknek papírja is róla. A kelmék szépségéről, ahogy a szemem sarkából láttam, már meg is bizonyosodott, hát biztos, hogy nem akarja megkóstolni az egyik boromat, persze csak a gyümölcsösebből, hogy ne szálljon a fejébe, uram. Olyan karakteres íze van, hogy ez után mást már nem akar majd inni. No, töltsön csak, ott van, a zöld szalagos demizsonban, van itt kupa is hozzá! |
- Semmi probléma. A Szerájosról, ugye így szólította, esetleg tudna mondani pár szót? Milyen ember ő? Valamint a "másik" nevét esetleg el tudja mondani? Vagy róla is némi háttér információt. Valami amit esetleg tudnunk kéne, mielőtt kereskedünk velük? |
Az öreg kissé felhúzza őszes bal szemöldökét válaszodra, majd egy pillanatra összeszűkül pupillája, miközben irányodba tekint folyamatosan. A jelenség múltával a pergamenért nyúl, majd az eltűnik valahol a kocsi sötétjében.
- Ahh, hát persze, bocsánat, bocsánat. Persze, persze. - mondogatja egy ideig, mielőtt a tárgyra térne. - A Szerájosról nem tudom, hogy toroni-e, csak a Birodalomban történő utazása során ismertem meg, akkor csatlakoztam én magam is a karavánhoz, de élnek hozzá hasonlók máshol is, északabbra és délebbre is.
- A másikkal nem sok szót váltottam, de a neve ismeretes volt számomra, de sajnos már nem tudom, hogy pontosan miért, de annyi bizonyos, hogy nem lehet akárkinek a sarja. Jóval különcebb és fennhordja az orrát, ha én mondom, de ennek okát nem értheti az, uram bocsá', aki nem járatos a Birodalomban.
- Aztán, mire kíváncsi a hadnagy úr? - teszi fel a kérdést, majd rögtön utána fejéhez kap, mint aki hibát vétett, hogy rangodon szólított. - Jaj, nem az imént mondta, hogy ez titok, én meg máris elfelejtettem. Mit nem tesz az öregség! |
- Nem uram, valóban nem viselem az egyenruhámat, a vezetőség jobbnak látta, ha nem keltünk fölösleges félelmet az emberekben. Egy percig sem kételkedem abban, hogy jogosult-e ön árusítani, egyébiránt nem is ezért vagyok itt. Látom önt sem ejtették a fejére - próbálkozott ezúttal hízelgéssel - Az igazat megvalva, a karaván vezetőjé érdekelne és annak társa. Több helyről is önnhöz irányítottak. Azt mondták "ha valaki, hát az öreg Mersh tudja". Szóval, tudna válaszolni a kérdéseimre? |
- Ohh hát uram bocsá', nem láttam magán a város címerét, de már kissé rossz a szemem, biztosan az én hibám. - szabadkozik az öreg, de a csöppnyi empátiával rendelkező egyén kihallhatja hangjából az iróniát. Egy pillanatra kissé hátrébb húzódik minek eredménye képpen a kocsi sötétje elfedi alakját. Néhány pillanat telik el csupán, majd újból megjelennek beesett szemei és ráncos arca.
- Tessék, nézze csak meg, le van itt írva minden. - mondja és kisvártatva egy összehajtott pergament helyez a demizsonok tetejére. Az adattároló lap valamiféle tanúsítvány arról, hogy alkoholtartalmú árucikkekkel kereskedhet a birodalom határán kívül is. Tartalmazza a szükséges pecsétet és egy szignót, azonban számodra érthetetlen, ha nem beszéled a toroniak nyelvét. |
- Köszönöm, szolgálatban nem lehet - kezdte az új szerepét - Tanod-vor vagyok, a város testőrségének hadnagya. A feladatom, hogy igazoljam a jövevények személyazonosságát. Különös tekintettek, ha toroni származású az illető. Ne vegye sértésnek, csak tudja másfél évtizede komoly problémáink voltak egy toroni helyőrséggel, azóta ez a szokásos procedúra - mondta marcona hangon az öregnek, majd közelebb hajolt és valamivel halkabban folytatta - igazából már régóta nem történt semmi zavargás, ez csak amolyan formaság - majd visszaválott az előző hangnembe - Csak néhány kérdésem lenne. Előszőr is, milyen kapcsolata van Toronnal? - kezdte egy könnyebb kérdéssel, hogy elterelje a gyanút valódi céljáról. |
Egy kissé ráncosabb aggastyán néz vissza rád egy kocsi belsejéből, melynek kihajtható oldala most különféle demizsonokkal volt megrakva, melyek mellett néhány fakupa is felsorakozott. Kérdésedre a férfi kicsit előrébb hajol, de még ígyis csak koszosfehér ingbe bújtatott mellkasának felső része és loboncos ősz hajával körített összeaszott arca látszik ki a kocsiból. Vizenyősen kék tekintetét rád veti, mielőtt megszólalna.
- Eltaláltad, uram. Mit adhatok? Netán szőlőnedűre szomjas kiszáradt torkod? |
"A piac mindig is kiváló forrás volt ha az ember információt keresett. Jelen helyzetben ebben egyáltalán nem szűkölködtek."
Azzal megfordult és keresni kezdte az öreget. Rövid kutatás után talált valakit, aki illet a leírás, így odalépett hozzá:
- Mersh úrhoz van szerencsém? |
- Áhh, nagyszerű, nagyszerű. - motyogja a kalmár, miközben ezen érmék is az előző sorsára jutnak. - Aligha kell ilyesmitől tartania. Hiszen mi csak a portékáinkat hozzuk visszük. - teszi hozzá konstans vigyorral az arcán, melyet nyilvánvalóan az anyagi gyarapodás váltott ki esetében.
- Ha megfordul, lát majd egy idősebb férfit az enyémmel szembenálló standtól jobbra, a kocsijáról árul. A neve Mersh, toroni ő maga is, borral és másféle italokkal kereskedik, azonban biztos, hogy tud mondani önnek néhány érdekes dolgot a Birodalom lakóiról. És most, ha megbocsájt... - szól, majd fejével egy közeledő asszonyság felé int, kivel azonnal szóba is elegyedik kelméiről. |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
