|
Témaindító hozzászólás
|
2009.06.09. 23:09 - |
A topic lényege, hogy KARAKTERBEN van lehetőség színesíteni előre kidolgozni az IDEGEN "HORDA" csapatának életét, így a táborban nem kell erre vesztegetni az első napot, napokat. Ha valaki már most szeretne hatással lenni a LIVE eseményeinek alakulására, akkor itt megteheti!
Innentől csak karakretben folytatódhat! |
[16-1]
Az IDEI PREHISTÓRIA LEZÁRULT!
KÖSZÖNJÜK A KÖZREMŰKÖDÉST AZ NJK-nak és a JK-nak!
FOLYTATÁS ÉLŐBEN JÚLIUS 16-ÁN JÁSZFÉNYSZARUN!
MINDENKIT VÁRUNK A LUMINA LIVE 2009 JÁTÉKON!
|
Lám, lám, lám...
A könyvet forgatva egyre-egyre csak a könyvbe bújik, és annak kopottas leírásain sokszor elhúzza a fejét. Órák csöndessége után ropogva nyújtózkodik meg, feláll és elmegy. Fizet a pultosnak, majd a társaságot rátessékeli az útra, megint folytatódik a kocsizás az örökölt szekereken.
Az út hátralevő részében többször választ kis helyi utakat, amik elég hepehupásnak, benőttnek és helyenként, egy eg elhagyott viskónál félbeszakadnak, s ekkor a társaság leszáll, és tisztán, bozóton át törik az öszvérekkel az utat. Fárasztó napok után kerülnek egy táblához, amin Laya nagyot vidul, és Zhoboval vigadnak egy fertályórán át. A táblán az áll Sepinroth útja.
Rövid és egyre gyorsabb kocsikázás után, egy kis város kapujában találják magukat... |
A csuhás egy nagyobb vászonzsákot halászik elő az asztal alól, kutat benne egy darabig, majd hirtelen arca riadtságot tükröz, és kirántja a kezét onnan. Végül mégiscsak visszanyul, előhúz egy könyvet, megnézi a borítóját, visszateszi, majd újabbat vesz elő. Ez eltart egy darabig, közben arcáról eltűnik az előbbi ijedtség, míg végül diadalittas felkiáltással elővesz egy óriási kódexet.
-Heuréka! Megtaláltuk! - majd ahogy átnyújtja az asztal felett a könyvet Layának, rögtön a bor felé nyúl. Mielött még a szájához emelné hirtelen észbekap, nyakából levesz egy szimbólumot, felé tartja, és néhány szóval megáldja az italt:
-Omnie pátrisz, visszausz megátusz - majd szinte egy szuszra megissza a korsóval. Majd mint aki jól végezte dolgát az asztalra csapja azt, szakálláról letörli az ital maradékát, és magának is elővesz egy könyvet a zsákjából, amit elkezd tanulmányozni. Egy idő után már nm figyel a könyvre, gondolatai messze kalandoznak. |
Laya gondolatai sokszor fordultak meg a titkolózás körül az út során. A csuhás könyveire várva is elmerült a szótlanságában.
Vajon tudja-e, hogy az emberek, akiket vár rég nem azok, akikkel a száraz élete előtt hajózott? Kíváncsi vagyok, egyáltalán ahhoz mit szól majd, hogy összekoszoltad a hajót a kiskapitányával miután elment...
A Zhobonak célzott szavak láthatólag alig érik el a termetes koponyát, nagysokára mégis sejtelmes mosoly terül el az arcán. |
Miközben vágtatott visszafele, eszébe jutott valami, és erőteljesen lefékezte lovát. Visszavágtatott és a következőket mondta: ha beértek a városba, ti engem nem ismertek, mert aki kikotyog valamit, az nem csak tőlem kap hanem a kapitánytól is. Úgyhogy ehhez tartsátok magatokat - ezzel fordított a lován, válaszra se várva, és lovagolt vissza amerről jött. |
No igen, így találkozott a szárazföldre érő hajónép a lánykával. Amint Zhobo és Laya elhegyta a hajót, és a szárazon kezdtek utazni, egyre inkább látszott, hogy a változás nem tesz sokat a párosnak. Hamarost embereket verbuváltak, és habár ezt a kapitány lánykája nem igazán tudhatta mire vélni, folyton keresték a legfeltűnőbb, és talán erősebb csapatokat maguk mellé.
A lányka gyorsan el is viharzott, a széllelt bélelt kapitánynép megint csak parancsokat osztogat a távolból... |
A part mentén megjelenik egy lovas, szinte alig látszik. Köpenye csuklyája teljesen elfedi, semmi nem látszik arcából. Úgy tűnik vár... majd megszólal: Csak nem a kapitányt keresitek? - és megszólal a csuklya alól egy női hang. |
Végre, ez haladás. Ha van valamid hozd, addigis nesze egy kancsóval.
Azzal felhajtja a csuhást, majd visszaül a társaságba, és kikéri az elszegődött csapatok vezetőinek véleményét, hisz, mint mindig, a szárazföldön nem kell akkora szigor, elég a jó pénz a minél jobb fejek és fegyverek egy oldalon való tudására. Az embernépek pedig láthatólag idegenkednek az orktól, aki csak rátesz a feszült hangulatra a szeszélyeivel, és a megmutatkozó ismereteivel. A fekete selyemmel fedett arc sokkal közvetlenebb az emberek felé, akármennyire átláthatatlan is, jobban ért, és jobban értet az emberek között, mint Zhobo. |
Álom-álom, édes álom... vagy rémképek ezek? Partraszállás előtti órák még álmaiban is kisértik Thadeus barátot, akit már mindenki csak Teddy atya néven emleget. A csuhás egyre biztosabb abban, hogy nem véletlenül került ide. Abban már nem annyira, miért érdemelte meg ezt a jólirányzot, erős pofont.
-He? - nyögi ébredezve Laya felé, majd nagyokat pislantva mered a maga elé helyezett üres korsóra. Hát igen, a borból, még ha fel is áldotta előtte, a túl sok hamar kiüti.
-Mit kívánsz barátom? - kérdezi már egy kicsit kevésbbé bágyadt hangon a feketemaszkos Layát - Oh, az Észak. Csodálatos hely ez, tele misztériummal, és baljós jelekkel. Sokat hallottunk már róla, de még soha nem jártunk erre. De ha gondolod, kereshetünk pár régi kódexet, ami ezekről a tájakról szól. - a csuhás elgondolkozik, hogy hozzátegye-e még, hogy ha egyáltalán tud olvasni, de inkább nem mondja ki gondolatait hangosan. Ki tudja, elég szótlan ez a Laya, habár sosem veszi le a maszkját. Ki tudja milyen szörnyűséges arca lehet neki, vagy csak szégyelli fajtáját? Lehet, hogy, mint az elsőtiszt ő is orkfajzat lenne? Vagy csak a csúnyán megsebesült, vagy betegségektől szenvedő arcát szégyellő ember? Míg ezen tanakodik magában, és a válaszra vár, üres korsóját magasra emeli, ezzel jelezvén, hogy újratöltést kér. |
Az emlékezés végét egy jókora tasli jelzi. Laya, Zhobo mellől először felállva kérdezi a mélázó csuhást, aki nem válaszol, hát megy az ébresztés.
No, akkor mesélj, mit is tudsz ezekről a tájakról? Te vagy az egyetlen, akiből kinézem, hogy érted az északi tájakat, a többiek délről jöttek, vagy pusztaiak... |
A kalózhajó orrában egy szakadtcsuhás alak áll. Ruháját már rég belepte a por, és nem egyszer már toldva-foldva ütött-kopott kámzsája. Csendes, csak a tájat nézi, hallgatja a hullámokat és a beszélgetéseket.
-Jó ez az élet! - gondolja magában - No nem dőzsölünk a jólétben, de azért elvagyunk. Távoli tájakat jártunk be, többet utaztunk mint a legtöbb kalandozó. Láttunk szépet és csodálatosat. Jót és rosszat. Madarak dalát hallgattuk, majd halottak vérében gázoltunk. De hát az élet vigyen arra minket, amerre gondolja, egyengessék utunkat az Istenek, a végén úgyis a jó cél felé vezérelnek minket - megfordul, majd végignéz a hajón - Ezzel azért megvicceltek. Ki gondolta volna, hogy pont egy kalózhajó esz fel minket? Habár tényleg őrültség volt, ahogy ők mondják ladikba szállni pár napi élelemmel és kihajózni a nagy vizekre. De hát ezt kellett tennünk. Ezt tanácsolták az Istenek. Meg kell találni az apró jeleket... - másmerre néz, a partokat kezdi el vizsgálni - Remélem ez az a hely, ahova el kellett jönnünk. Remélem, hogy az Istenek segítenek megszerezni azt az összeget, amivel kiválthatom az itteni elszállásolásom költségeit. Remélem...
Ekkor egy másik hang szól a fejében:
-Túl sokat remélsz, inkább menjünk le és vágjunk le pár fejet! |
Laya felsandít a szólóra. Röpke, láthatatlan mosoly.
Semmi olyan amire idáig ne gondoltunk volna. De úgy is minden a kapitánynép hajlandóságán múlik. Eszközök vagyunk, tehát nem pazaroljuk a nehezen szerzett kincseket, majd ha meg lesz engedve, vagy nem tudják megtiltani öltünk, és majd akkor eldől, hogy mire. Ne aggódj, most nem kell hajóra költeni, addig élsz jól a többiekkel együtt, amíg szárazon vagyunk. Mondjuk itt se rossz, csak kicsit máshogy hívják a kalóznépet. És nem a banditára gondolok. A futárt vagy kereskedőt jobban szeretem, akkor nem is üldöznek lépten nyomon érte.
A félmonológ egy széles mosolyban záródik, amit a maszk ráncosodása jelez. A fekete szövetre torz motívumokat rajzol az árnyjáték, és a mosoly talán még kevésbe tetszetős, mint amilyennek cserzett feketés bőre láttatta volna. |
Közelebb lépdelek a tagbaszakadt ork előtiszthez. Régen egyhajón vagyunk már, nem szokatlan a látványa. És egyébbként is, jó halyós, és jó hadvezér is egyben. Minek zavarjon, ha az ő tervei miatt szokott nagyobb lenni a zsákmány. Előveszem a kulacsom, majd dugóját kilazítva felényújtom. Mikor elveszi belekezdek mondandómba.
Uram! (szólítom meg, és majdnem a számra ütök. "Régen szolgáltál már hadihajón, nem kell már az udvarias cicoma") Ha toborozni akarunk a "Vajképűekből" ahogy az előbb mondta, talán nem ártana előtte megvizsgálni a városkát, hogy hogyan fogadnák a jelenlétünket. Illetve nem lenne rossz ha felmérhetnénk előre ki is lenne alkalmas a kalózéletre. Nem kéne hogy az első ágyudörrenéstől összecsinálják magukat.
Mély levegőt veszek, de még mielőtt válaszolna, folytatom gyorsan.
És amúgy is, ha újak jönnek a készleteket is fel kell tölteni, amit jobb hamarabb elintézni, nehogy sokat kelljen várakozni. |
Harg Harg testvérek had lőjek ki valakit a nagy vörire!
Ha már az a drága nagyrabecsült kapitány itt szándékozik lefialni ezen a háborús tyúk x-aros prérin akkor majd felveszünk még néhány satnyább vajszabványt hogy kitöltsük az egészségesebb legénységszámot. |
*Egy ork. Leül a társaságban, ha szereték, ha nem, ha tetszik, ha nem. Az ork képe egyáltalán nem orkos, nem bamba, és nem is sötét a tudatlanságtól. Talán pont a csendes társaság tudja legjobban, hogy ez miért is ijesztő. Egyáltalán, ezek az orkok nem a szterotipikus fajták, már ha a sztereotípia igaz egyáltalán, és pénzük is volt elég, hogy egy évekre majdhogynem busás életet ajánljanak nekik szolgálataikért. Éppen ezért nincs sok kérdés, csak mindig a feladat amit az orkok szava határoz meg. Lehet néha kegyetlen, vagy éppen gyomorforgató, de eddig sosem volt fölösleges vagy hibás.*
- Na, merre tovább, merre tovább? Nem akarok újra hitbuzgó északiakba botlani, nem mintha megérdemelnénk egyáltalán - azzal az ork szemeivel végigkövet egy alig követhető lakatlan sávot a térképen, aminek északi végén Cornu apró és jelentéktelen városkája áll.
- Közel leszünk a háborúhoz, túl közel, hogy a tengeri korkába nem bírt bizosabb helyre jutni az a kapitánynép... |
A topic lényege, hogy KARAKTERBEN van lehetőség színesíteni előre kidolgozni az IDEGEN "HORDA" csapatának életét, így a táborban nem kell erre vesztegetni az első napot, napokat. Ha valaki már most szeretne hatással lenni a LIVE eseményeinek alakulására, akkor itt megteheti!
Innentől csak karakretben folytatódhat! |
[16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
