|
Témaindító hozzászólás
|
2009.06.09. 22:46 - |
Ez az a hely, ahol bor melett pletykák, információk cserélnek gazdát jó pénzért! Ahol mindenki odamodhatja a másiknak, ha gondja van vele, szövetségek köttethetnek, lehet találni munkát és küldetést, vagy megjegyzést tehet bárki a történetben előforduló JK-kra és NJK-kra. Viszont viselje annak következményeit!
Innentől csak karakretben folytatódhat! |
[315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Az IDEI PREHISTÓRIA LEZÁRULT!
KÖSZÖNJÜK A KÖZREMŰKÖDÉST AZ NJK-nak és a JK-nak!
FOLYTATÁS ÉLŐBEN JÚLIUS 16-ÁN JÁSZFÉNYSZARUN!
MINDENKIT VÁRUNK A LUMINA LIVE 2009 JÁTÉKON!
|
Hallgat a kapitány, s tudja, hogy most nem viselkedhet úgy ahogy akar... Tisztelet illeti a gyászoló fiút... Így ha most visszadná a maflást, amit tőle kapott Amos, hát egy szót sem szólna...
- Nézd a gyűrű nem a te gondod, és most már nem is a miénk... Az idegennek adtam, hogy vigye innét minél messzebb!
- Bármiáron megóvnám a domíniumot s a benne élő embereket...akár a gyűrű rejtegetésével is, vagy akár saját halálommal, ha ezt kívánja Darton, de a szentségtelen ékszert csak bújtattam... Soha nem viseltem!
Sebesen elindul a kapitány kifelé, de az ajóban vissza néz és így szól:
- Valóban háború lesz a szívekben, és a fejekben! Én ígérem, hogy a domíniumi acélt és vért nem fogjuk sajnálni D'Argo emlékéért!
- De most készüljetek! Holnap temetés lesz! Gyász és tor, ahogy illik! Majd szomorú születésnapja Domíniorunknak! Színlelt bál és virtus játék! Aztán harc a halálig! S talán azután megpihenhetünk kinek sorsa szerint!
Majd kimegy a korsóból s, már tudja, hogy miként alakulhat a következő napok krónikája... |
Még mindig bentállok. Érzem a bosszút, és a fájdalmat a levegőben. Most nincs itt a helyem. Úgy érzem. Felnézek Gradorra, majd Amosra és Felisára. Biccentek nekik, és lehajtott fejjel elhagyom a Korsót. |
Ahogy a kéz a kezéhe ér újra néma könnyek öntik el az arcát. Kedvese derekét átfogva magához húzza és bal oldalához szorítja szorosan. Jobbkeze az övcsatján pihen. Nem néz Felishára. Nem bír. Tudja, hogy elveszítené azt a kevés erejét is ami van.
Érzi a hajának illatát és ez most elég...ez most kicsit megkönnyíti a dolgot. És legalább nem kell majd elismételnie azokat a válaszokat amikre Demiontól vár...ittvan mindenki aki érintett. Egy halál kellett hozzá hozá, hogy nyiltan beszéljenek egymással ezek az emberek. |
Odakint értesűltem arról, mi történt a korsóban. Bemegyek, egy pillanatra végigsimitok Grador kezén, majd kedvesem mellé lépek, és szó nélkül megfogom a kezét. pusztán az érintésemmel jelzem, itt vagyok. |
-Ha akarnál sem tudnál megállítani minket...barátom.
Teszi hozá kifejezéstelen arcal mégis éreztetni kívánva, hogy a harag ellenére a multat nem felejti el.
-Nem tehetsz róla, hogy ez történt. És nem tudhattad milyen fontos nekem az a gyűrű. Ha nállad van add át hogy megtörhessem a hatalmát. Ha nincs mond meg kinél találom, hogy utánnaeredhessek. És válaszolj nyiltan, egyszóval kérlek...felhúztad valaha az ujjadra a gyűrűt?
Kissé bűntudat fogta el, hogy apja halála után nemsokkal már más ügyben alkudozik, de a körülmények csak még fontosabbá tették, hogy megvédje a családja maradék tagjait.
-Nem akarta volna, hogy papok búcsúztassák! Ezt vegyétek figyelembe a temetésen. A tettes előkerítését athiszem ránk bízhatod...neked fontosabb dolgod lesz most. Ennaron át fogja venni az irányítást az Északi szövetségre hivatkozva. Mind tudjuk, hogy Hektor jó ember, de nem elég erőskezű katona. Háború lesz, de nem olyan mint egy év előtt.
Hajlamosak elfelejteni, hogy az ügyetlen és kissé bolondnak tűnő kalóz-kocsmárosfi sokszor több dolgot tud mint látszik rajta. |
Magasztos szavak hangzanak el korsóban. Hidegen hagynak a szavak, parancsok kötelességek
- Nem érdekel ki van velem, van ki van ellenem. Uwel mellettem áll. Bosszúm útjába áll valaki, legyen az akárki eltiprom. Vér bosszút akarok, nem leszek semmilyen mellélneves jelzővel ellátott gyászolo. Ki deritem ki volt. És az a kén köves poklot fogja kapni tőlem. Nem érdekel se törvény se kötelesség. A bosszúm az ami előttem áll bármibe is kerüljön. És ezek az utolsó szavaim az ügyben. Nem tárgyalok. Kijelentettem. |
***
Amos, Grador és Ő maga van a nemrég még mulatozástól hangos, most síri csöndet
árasztó Lumina Korsóban.
D'Argo teste életelenül fekszik ott, ahol élete legfontosabb részét töltötte...
- Ide figyeljetek! Toron ismét itt van! Az idegen kivel beszéltem kiderítette, hogy
valakit meg akarnak ölni... A merényletről egy fertály órája szereztem tudomást,
még csak Axannak tudtam elmondani! Hát D'Argó lett az, vagy talán még nem ís ő,
hanem mást is kiszemelt már az ellen!
- Amos ne haragudj rám, hogy bántottalak, de csak a te érdekedben hallgattam
Retor gyűrűjéről! Mindenki érdekében! Szenvedtem, hogy titokban tartsam, hogy itt van!
Hogy egy ap véletlenül megtaláltam! Még szerencse, hogy én és nem illetéktelen kezek!
Sepintoth kezd újra megerősödni! A őreink zöldfűlűek, vagy megbízhatatlanok!
Értsétek meg ez volt a legjobb megoldás, hogy csak én tudtam róla! Több száj,
tőbb pletyka... Toronnak hamarabb jutott volna a fülébe, hogy itt van egy erekjéjük!
Nem kockáztathattam!
Lehanytlik D'Argo testéhez... Újra könny szökik a szemébe, s halkan mondja a halott testnek, majd az elárvult testvérpárnak...
- Barátom, az Istenek gondoskodnak rólad a túlvilágon.
Darton segedelmével mi is meglátogatunk, ha kell, mert nem marad megtorlatlanul a
halálod! Szavamat adom!
- Kaptok tőlem lehetőséget a vérbosszúra!
Ha a Domínior másképpen rendelkezik akkor sem foglak megállítani benneteket!
*** |
Aztán visszasétál az ajtóhoz ahol Demion várja őt. |
Rendben megértettem - és többet nem szólalok csak csendben ott állok. |
Amos apja testével a karjában rezzenéstelen arcal szól Aliciához úgyhogy rá sem néz. Nem halkít a hangján, nem tűr titkokat ebben a pillanatban.
-Nem tartozol a családhoz. Ehhez a feléhez nem.
Felteszi apját a pultra majd a lányra néz.
-Szeretlek! De ebben nem kell részt venned. Se vér, se ismeretség nem kötött apámhoz. Tisztelem a szándékodat, de nekem nem tudsz segíteni.
Megsimogatja a lány arcát annak jeléül, hogy nem rosszándékkal beszélt. Az arca zavaros. Látszik rajta, hogy nincs tudatában se annak amit tesz, se annak amit mond. Gépiesen beszél és viselkedik. Felveszi a földről az üveget amit apja nyitott és a benne lévő maradékot kétfelé tölti. Az üveget a falhoz csapja, hogy ezer darabra robbanjon, majd az egyik poharat öccse felé nyujtja.
-Az utolsó ital mielőtt megtaláljuk!
Mondja majd összekoccintja poharát öccse poharával, felhajtja az italt és lefeléfordított szájjal a pultra helyezi. |
Segitek öcsémnek. Felemeljük apámat, s közbe nem szolok semmit. Az elmém üres csak egy gondolat él benne a bosszú. |
Felnézek Amosra és halkan, hogy csak mi hárman halljuk: A bosszú fájdalmas és kegyetlen lesz... Ha már úgyis egy család vagyunk, akkor bármiben számíthattok rám. Nem fogom tűrni... ezt a kegyetlenséget...
Iszonyú düh munkálkodik bennem. Próbálom visszafogni magam, de most Gradornak és Amosnak is szüksége van arra, hogy valaki legyen mellettük, aki még tud józanul gondolkodni. |
Lassan, apró pengéjű kést húz elő és bal hüvelkujját megvágva vérrel dörgöli be apja alsó ajkát.
-Ne várj ránk!
Suottgja halkan majd felnéz öccsére
-A nyilthac nem kenyerem, de előkerítem aki tette...
Majd körülnéz a kocsmában bámészkodó rémült vendégek között. Felishát keresi de nem találja...biztos a szálláson van!
-Mit néztek? Takarodjatok! A csapszék most zárva van! Nemértitek? Tünjetek el, vagy egyenként tépem ki a légcsöveteket!
Kiáltja immáron dühösen és egy felborult asztalt felemelve mindenkit kiszorít a kocsmából. Csak Alicia és Grador marad bent vele.
-Magiszterúr! Szólj Demionnak! Gyilkosság történt!
Visszaindul a testhez de mégegyszer az ajtóhoz fordul.
-Ha egy pap is beteszi a lábát azt levágom! kiáltja majd halkan A kocsmáros vallása a borgőz. Idézi apja egyik kedves mondását Segíts felfektetni a pultra! fordul öccséhez. |
Ahogy orditok, szivem ketté szakad, torkom kiszárad, tüdőm összeseik. S közbe két erős lágy kéz hátam mögött körbe ölel. Megpróbálok kiszabadulni, de nem megy. Mély levegőt veszek, majd újra felorditok s közbe össze rogyok. Elvesztettem mindent . Anyám, s most apám. Hirtelen elcsendesül minden elmémbe, s minden hang mgszűnik. Felállok. Lassan, Semmit se hallok.
Odalépek apámhoz. Megfogom a törömet a bal kezemmel. Jobb tenyeremet felemelem majd hirtelen átszúrom a balkezemmel. A vérem izzik. És most már tudom a célom.
|
Átvette a levelet apjától. Érezte, hogy valami nem stimmel de nem tudta mire számítson. Mikor apja lefordult a székről megértette...nem szólt semmit...térdrerogyot apja fölé hajolt. Ekkor robbant be a korsóba Grador. Örjöngésbe kedett. Amos ekkor apja fölé hajolt, két ujjával lezárta a szemét és remegő kézzel egy aranyérmét dugott apja zsebébe, majd az üvegben maradt itallal megkente a homlokát. Majd magaelé húzta az ldalán lógó fémdobot és tétova kézzel ütni kezdte, de az első ütés után a keze lehanyatlott és többet nem bírta felemelni.
Ekkor tört ki belőlle a sírás. Ha Grador volt a mennydörgés, ő volt az eső. Hangosan és hosszan sírt. Nem érdekelte ki látja és ki nem. |
Miután beértem láttam, hogy Dargo élettelen teste ott fekszik a földön, és Grador üvölt. Hirtelen fájdalom kezdi el marcangolni a szívem, és nem gondolkodva odarohanok mögé, hátulról átölelem és akkor sem engedem, ha az életem múlna rajta. |
Berugom az ajtót. Az ajtó lezuhan mintha egy lepedő lenne. Átugrok minden asztalt, mint egy szöcske, s közbe szemem teljesen vérbe esik. Sziveottm kiugrik a helyéről. S meglátom. Apám eldőlt, s fekszik mint egy bábú. Halott apám halott. Hirtelen, mint az elszabadult Sityx ugy tör fel mélyről a düh
- VHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - orditok. hangom démoni mélységről jön. Bosszúm szomja Uwel vére. Dühöm démoni erőt szabadit fel bennem.
Megfogom a széket és eldombom. Mindent ami csak mozditható dobálom. Felállok az asztalra s megfeszülő testemmmel felorditok
- APÁM!!!! |
D'Argo másnap sem érkezik meg, csak a következő hajnalon. Ruhái ziláltak, mint ahogy ő maga is. Kihúz egy üveget a pult valamelyik eldugott rekeszéből, leül egy székre, majd egy húzással megissza az üvegben lévő nedű felét.
"No fiúk, megállt a tudományom, rendesen rászedett ez a gazember Sepinroth. Heh, méghogy ember, inkább a pokol valamelyik démona lehet az az átkozott. Hogy öreg fejemre így rászedtek, szégyen.
Amos! Itt van ez a levél, add majd oda Nathan bácsikádnak. És kerüld a bajt!
Grador! Remélem benő végre a fejed lágya, valakinek vinnie is kell a Korsót.
Most pedig igyunk egyet!"
D'Argo lehúzza az üveg maradékát, de mielőtt befejezné eldől, és nem mozdul többet. |
A feltűnő asztaltársaságot először köti le látványosan a kocsma, mind kinéznek az utazóra távoztában, majd végignézik a fogadóscsalád felhorkanását, és a nemes küllemű alak beléptekor a maguk dolgára húzódnak megint. |
[315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
