|
Témaindító hozzászólás
|
2009.06.09. 22:32 - |
A WHITE útja CORNUBA! Útinaplóját olvashatjátok, hiszen a délről érkező fiatal kálváriája felettébb felkeltette a vándorok szóbeszédét! Sokan akadtak az útjába, sokan adnak hírt róla, s tetteiről!
A topic csak OLVASHATÓ!!!
(A külső kommentek törölődnek!) |
[11-1]
Az IDEI PREHISTÓRIA LEZÁRULT!
KÖSZÖNJÜK A KÖZREMŰKÖDÉST AZ NJK-nak és a JK-nak!
FOLYTATÁS ÉLŐBEN JÚLIUS 16-ÁN JÁSZFÉNYSZARUN!
MINDENKIT VÁRUNK A LUMINA LIVE 2009 JÁTÉKON!
|
Már a kapuban vagyok végre tényleg megérkeztem a városba. Ideje elkezdenem azt amiért jöttem.
Hosszú és fárasztó út volt. Tele meglepetéssel, fáradsággal és kalanddal
De teljesen kimerültem ettől az úttól ennyiszer nem kellet napjában használnom az erőm mint az elmúlt hetek alatt.
Még csak most fogtam fel El Hamed valójában milyen messze is van. Ez a több hónapos út visszagondolva nagyon hosszú volt.
De talán itt végre rátalálok arra amit egyszer már elveszítettem.
De itt most ami a legfontosabb az Shoumi, hisz élet veszélyben van és én is kimerültem... mindjárt... összeesek.
Elsötétül minden... |
Végre...
Már messziről látszanak Cornu falai, tevémet kicsit gyorsabb iramra bírtam, így elhagyva a karavánt előre siettem, habár a város még mindig messze van remélem észrevesznek minket és nem kell a kaput döngetni. Sajnos már gyenge vagyok ez a rablótámadás, a hosszú út teljesen kimerített engem. Sajnos márannyi erőm sincs hogy a lányt állapotát stabilan tartsam, a kristály fénye is pislákol ez erőm végét jelenti, sietnem kell mert úgy hallom mostanában veszélyes ez a környék és ilyen legyengült állapotban....
Szóval a gyeplőt erősebbre fogtam és szegény kimerült tevét jobban hajszoltam.
De már a kapu felé érve kiabáltam(igaz szerintem hiába mert nem hallhatták).
Vágtáztam a kapu felé Shoumival tovább....
|
Korán reggel van, a távolból ló dobogást, majd futást lehet hallani, majd hirtelen kinyílik a sátram...
Megjött a futár, végre...
-Hol késtél ennyit te átkozott?
-Sajnálom uram de trehány volt az őrség....
Nem kifogás....
Add oda a levelet.
Miután elolvastam felderültem. Mégis is csak jó munkát végeztél tessék itt a két arany amit ígértem most lódulj haza...
Szerencsére várni fognak minket Cornuban, megkönnyebbülés...
Hallod Shounin? - szóltam a lányhoz - meg fogsz gyógyulni....
Ébresztettem a karaván vezetőjét - Ideje lenne indulni, Cornuban már várnak minket... |
Éjszakára tábort vertünk, már csak egy napra voltunk Cornu városától össze próbáltam szedni a gondolataimat de mind untalan a futár jutott eszembe.
Vajon hol lehet már ez az átkozott kölyök? Egy jó lovat kapott már fél napja vissza kellett volna érkeznie remélem nem történt vele különösebb baj.
A lány ismét kisebb gyógyításra szorult így hát elmormoltam a szokásos igét:
Galradzsa akaratából és kristály erejénél fogva megparancsolom hogy gyógyulj
Anima sana in corpore sano
Ismét felvillant egy kis fény és a kislány már is szebben kezdett lélegezni de még mindig aggasztott az állapota.
Egészen a húgomra emlékeztetett... vajon most mi lehet vele?...
Most nem volt időm sokat gondolkozni ezen mert a távolból hangokat hallottam, remélem nem azok a rablók akarnak újra támadni akik megmenekültek az őrök elöl. Most nem lennék képes az erőmet használni legyengít ez a lány. Szerencsére csak az őrség váltásból visszajövő őrök beszédéthallottam a távolból. De ideje nekem is újra nyugovóra térnem, habár ezek a rém álmok....
|
A zöld övezet már a sivatag határa itt van egy város ahol megpihenhetünk és újra lesz időm a lányt egy kicsit helyrehozni. Amikor beléptem a helyi fogadó bejáratán (a nevét nem is figyeltem), minden szem rám szegeződött mert az ájult kislány a karomban volt, sürgősen egy tisztes szobát kértem és felvittem a lányt. Majd fél éjjelen keresztül gyógyítgattam, sikerült újra életveszélyes állapotát vissza állítanom, sajnos a szív regenerációja az egyik legnehezebb dolog a gyógyászatban. A kimerültségtől én is elaludtam, reggelre a lány már normálisan lélegzett de ideje volt útnak indulnunk. Habár szerettem volna bérelni egy gyors lovat, de halottam pletykákat toroniakról, meg tolvajokról hogy a környéken olálkodhatnak igy biztonságosabbnak láttam a karavánban meghuzodni a sérültel. Innen még két napi járásra van Cornu ahogy halottam. De mivel a helyzet életveszélyes volt egy bátor futár gyereket megkértem vigyen el egy levelet Cornu városba..... |
Már hatodik napja tartjuk az iramot a tegnapi rablótámadás után erőltetett menetbe kell mennünk. Éjszakára sem álltunk meg pihenni.
A sérült kislány állapota rosszabb próbálom stabilan tartani de engem is gyengít. Hideg csípős hajnal mai.
Ahogy megtudtam a kislányt Shouninak hívták szokatlan név errefelé.
Láz álmai voltak, de amikor magánál volt csak azt hajtogatta hogy a nagyapja gonosz ember nagyon, nem szereti. Ekkor hogy megnyugtassam meséltem neki egy rövid történetet amit még gyerek koromban hallottam abban a másik világban.
"Élt két kislány Biju és Jincsuriki. Nagybátyjuknál éltem mert édesanyjuk messze dolgozott. Szerették volna meglátogatni,de a nagybátty nem engedte. Ők ezért gonosznak tartották. Addig addig kérlelték amíg egy feltétellel megengedte nekik.
-Hozzatok nekem szelet papírban csomagolva és hozzatok nekem tüzet szintén papírban. A lányok megpróbáltak tüzet papírba rakni de az kigyulladt, a szelet meg nem tudták megfogni.
Már lassan lenyugodott a nap amikor újra találkoztak és együtt gondolkodtak.
A szelet nem lehet megfogni és a tüzet sem lehet papírba tenni.
Amikor ketten elkezdtek gondolkodni és összefogtak hazamentek a nagybátyjukhoz az ajándékokkal.
A nagybátty elengedte őket édesanyjukhoz.
És mi volt az ajándék?Egy gyertya lámpást kapott papír ernyővel illetve egy legyezőt becsomagolva papírban."
A tanulság az hogy nem mindig a látszatra gonosz valaki, hanem csak ráakar ébreszteni valamire.
Beszéltem a nagybátyáddal a pénzt amit el akartak tőle venni a te iskoláztatásodra szeretné fordítani Cornuba.
Ekkor a kislány megnyugodott és nyugodt mély álomra hajtotta a fejét mikor a nap teljesen felkelt már láttuk a messzeségbe a sivatag végét a zöld fákat.
|
Felvirradt a nap végre.. minden eddiginél hidegebb volt a mai éjszakai kinyíltak a jég virágok is. Nemhiába elszoktam az effajta hosszú utaktól.
MA megreggeliztünk és folytattuk utunkat. Ám dél körül mint ha csak egy homok vihar lett volna közeledett a homok, de ez nem az volt nem volt viharos. csak rengeteg ló verte fel a port azt hiszem lehettek vagy tizenketten tizenöten is a lovasok. Most láttam csak ezek ugyan azon fekete lovasok akik tegnap eltűntek a dűnék mögött. Megálltak mellettünk ,a karaván vezető elő állt és megkérdezte a lovasoktól:
-Mit akartok?
-Adjátok ide minden vagyonotokat vagy meghaltok, mi az Alhmar rabló banda vagyunk.
-Nem ajánlom hogy szembe szegüljetek velem. Erős mágusok vagyunk könnyen legyőzünk titeket.
Boltomban sok ilyen rablásról hallottam de, Alhmar nevű bandáról még nem hallottam semmit.
A vezetőjük egy nagyon fiatal ember volt, ahogy néztem tapasztalatlanul törtek elő még csak az első rablásai lehetett a miénk.
Szóltam a karaván tagoknak, hogy ne szegüljenek szembe mágia ellen semmit nem tudnak tenni a védő őrizetünk.
Én már bontottam ki a csomagom hogy átadjam vagyonom hiszen nekem nem sokat jelentett e kevés pénz ami nálam volt, otthon volt még elég.
Ám az egyik karaván társam egy vén aggastyán semmi képen nem akarta átadni a pénzét. Vele utazott tíz éves unokája is. A rabló megfenyegette a vénséget hogy megöli ha nem engedelmeskedik. Persze az a vén bolond még mindig nem akarta átadni semmijét. És legnagyobb meglepetésemre mindenféle előjel nélkül átszúrta azt a gyereket ez a mocskos fattyú ivadék. Ekkor képek villantak át a fejemen....
......a másik világba ahonnan átjöttem Ynevbe háború dúlt démonok és nemesek közt. Volt egy Hold házi nemes aki szövetségre lépett a démonokkal, saját gyerekét kellet feláldozni, és leszúrta majd egy újabb kép. ... szintén abban a világban rabló banda, felégetett ház, hullák mindenfele, Vlator vezért leszúrja a lányom és elvágja a torkát feleségemnek... a következő kép már erről a világról volt anyám a testét ért kínzásoktól megölik... húgom ...el-ra-bol-ják....
...én mint ha csak bekattantam volna felszökött a vér a a fejembe, szinte forrt a vérem. Azt a tabut használtam amit anyám tiltott odahaza. Kimondtam a középső nevem.
E név egy átok volt akkor kaptam mikor visszatértem erre a világra mint ha csak egy démon szállna ilyenkor meg.
A név kimondása után hirtelen teljes csend telepedett a környékre megszólalni senki nem tudott rajtam kívül.
Én is csak egy valamit mondtam:
Őrök most.. támadás...nincs varázs erejük... majd a gyengeségtől térdre rogytam. Az őröknek több se kellet, kaszabolták a mocskos rablókat, nem tudtak mit tenni el voltak némítva varázslat nélkül gyengének bizonyultak, a rabló vezért fogjul ejtették.
Közben én odamentem a kislányhoz és gyógyító erőmmel összeforrasztottam sebeit, szerencsére még életben volt.
Viszont sürgős orvosi ellátásra lett volna szüksége. Hiába gyenge testét nem az én papi erőmnek tervezték.
"Erőm kristályból nyertem, melyet még az előző világba egy kristály isten saját testéből adományozott nekem. Ez az erőteljes és egyetlen dolog maradt fent nekem onnan és persze az emlékeim. Az elmúlt években kutatásokat folytattam és sikerült felrántanom a leplet arról hogy ez a mi kristály istenünk az itteni Galradzsának megfelelője volt csak nálunk testi kivetülést ért meg a nagy szenvedély koncentrációtól(itt mágiának hívják). Így hát én is visszatérhettem hitemhez Galradzsához. Üzletem alatt volt egy laborom ahol a tudásra szomjazva kutattam olvastam és feltaláltam. Mivel a kristállyal dolgoztam ezért a többi Galradzsa hívő társam csak a kristály papnak hívott a környéken, persze erről csak legnagyobb bizalmasaimnak beszéltem"
A vezértől meg kérdeztem nem e szégyelli magát?(eddigre visszatért a beszéd képessége de varázsolni gyenge volt)
- Én szégyelljem magam?... egy mocskos korcs pap mint amilyen te vagy, te nem ember vagy , ember ilyenre nem képes.
- Kértél volna inkább bocsánatot.
- Galradzsa nevében felszólítalak bánd meg bűneidet hogy új életed folytán ne kárhozz el.
- Nem bánok meg semmiféle bűnömet...
- Ha nem lennél ilyen fiatal megöltelek volna előbb , de látom bűneidet nem bánod meg,de én nem tudok ölni... ŐRÖK..tegyék a dolgukat.
Már csak csonttörést és fuldokló csuklást hallottam néhány pillanatra, felszálltam a tevére és a távolodó karaván után vágtattam.... |
...Végre útra keltünk, volt egy két kereskedő kiknek az ár nem volt megfelelő, a kurafiak csak visszatartották a karavánt igy hát sajnos otthagyták őket a vezetők az első oázisban. Itt az oázisban feltötltöttük vízkészleteinket mert az elmult napokban igen csak megcsappant. Az oázisban ahol jártam kicsit jobban is körülnéztem különös fehér köveket találtam, ez az otthonomra emlékeztet...
Emlékszem édesanyámmal a kút mellet mindig ilyen kövekkel játszottunk, dobáltuk a kút káváját vele, akkor jó játék volt most butaságnak hangzik. Mindegy végülis a köveket ott hagytam, más után néztem. A távolban fekete pontokat vettem észre, az az a karaván lehetett mely fél nappal előttünk indult útnak, mi kevesebb terhet cipeltünk és kisebb karaván is voltunk így gyorsabban haladtunk nem véletlenül réhettünk ilyen hamar utol őket. Habár ideges vagyok mert amíg itt pihenünk addig én csak az időt vesztegetem. Az az idegen meg csak távolodik tőlem. ...degesít....
Késöbb megint a messzeséget figyeltem a kiszáradt aljnövényzetbe skorpiok és mérgeskigyók olálkodtak. De valami másra is felfigyeltem a távolban lovasok közeledtek aztán eltüntek egy düne mögött, nem akartam tul sok figyelmet erre forditani gondoltam csak futárok érkeznek a városba ahonnan elindultam. De idelye útra kellnünk.
Végre folytatjuk utunkat. igen csak unalmas itt a sivatagban boklászni. Íg hát kicsit visszaemlékeztem arra a világra ahonnan megmenekültem.
Ott is volt egy családom de ép hogysak elvettem feleségem és megszülte fiunkat, egy a rivális házból jött rablóbanda vezére leölte az egész szolgaságomat és családomat miközben küldetésemet teljesitve kutattam bizonyos lények után. Mire hazamentem csak vér fogadott és a bánat. Ők abban a világban nemv oltak hallhatatlan nemesek mint én. igaz amikor átléptem ebbe a világba már én is elvesztettem e kegyet, most halandóként járom e világot. Szőrnyű emlékek ezek de nem csak rossz emlékekkel örzöm szivemben a családot.
Nos most megint csak a végeláthatatlan sivatagot látom semmi növény vagy állat csak ezek a homokszimü randa tevék. De most hogy estéllik és kezd hideg lenni letáborozunk és a tábor tüznél lepihenünk. |
....miután az utcán otthagytak elindultam a telkem felé, mire elértem a boltomat már a nap a magasan járt. Beléptem az üzletemben a szokásos vendégeim már a helyükön vártam de ez alkalommal el kellett küldenem őket. Mondván most hosszabb időre útra kell kelnem. Nem akarták megérteni de túlzottan fel voltam dúlva így rájuk csaptam csak az ajtót és lányaimhoz szóltam.
- Lányok sajnálom de be kell zárnom a boltot sajnálom , de nem tudhatom meddig kell távol maradnom kérlek titeket menjetek haza, ha esetleg visszatérek várlak titeket újra munkába állni, de csalfa reményeket ne szövögessetek e hellyel kapcsolatban. Most búcsúzom tőletek kérlek menjetek haza , hogy békében útra kellhessek.
- De, de mihez kezdjünk?
-Használjátok a tudásotokat arra az útra melyen eddig is jártatok és nem lesz baj, kérlek most menjetek, itt az utolsó fizetségetek....
Még néhány napig készülődnöm kellet hisz uticélom még nagyon messze van.
Ezek után elindultam a város északi pontja felé ahol is a karavánok gyülekeztek, ekkor észrevettem megint azt az idegent és kérdezősködni kezdtem.
Amint megtudtam egy nagyon távoli város felé tart. Szerencsémre egy másik kisebb karaván is fél nappal később indult ugyan erre az útra.
Így hát csatlakoztam ehhez a karavánhoz, borsos árat kellet fizetnem érte de hát nálunk ez csak így megy...
Így hát összeszedve minden cókmókomat és egy jobb tevét megvásárolva elhagytam e sivatagi város és nekivágtam eme hatalmas sivatagnak és a több hónapig tartó útnak. |
A WHITE útja CORNUBA! Útinaplóját olvashatjátok, hiszen a délről érkező fiatal kálváriája felettébb felkeltette a vándorok szóbeszédét! Sokan akadtak az útjába, sokan adnak hírt róla, s tetteiről!
A topic csak OLVASHATÓ!!!
(A külső kommentek törölődnek!) |
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
