|
Témaindító hozzászólás
|
2008.05.05. 11:09 - |
Ez az a hely, ahol bor melett pletykák, információk cserélnek gazdát jó pénzért! Ahol mindenki odamodhatja a másiknak, ha gondja van vele, szövetségek köttethetnek, lehet találni munkát és küldetést, vagy megjegyzést tehet bárki a történetben előforduló JK-kra és NJK-kra. Viszont viselje annak következményeit!
Innentől csak karakretben folytatódhat! |
[36-17] [16-1]
A PREHISTÓRIA LEZÁRULT!
KÖSZÖNJÜK A KÖZREMŰKÖDÉST AZ NJK-NAK!
FOLYTATÁS ÉLŐBEN JÚLIUS 02-ÁN JÁSZFÉNYSZARUN!
MINDENKIT VÁRUNK A LUMINA LIVE 2008 JÁTÉKON!
|
A Domínior gondolgodva fordul ismét DArgó felé.
Utánna járunk mit akar az a rusnya szerzet Öreg Barátom. Egyre fokozódik a helyzet. Tartsd nyitva aszemed és a füled. Bízom a jó "hírszerzői" képességeidben.
Lehajtja a már szinte meleg bor utólsó kortyát. Fizet, majd szót sem ejtve távozik. |
- Igenis!
Ebből a néhány mondatból tudta, hogy most már nem gondolkozik tovább a domínior, hanem cselekedni fog!
Abban a minutumban kipenderült a Korsó ajtaján és szaladt tovább a kapu felé!
|
Kalózok!!
Itt a puszta közepén? Az az átkozott csatorna. már rég be kellet volna túrni. Eren, Toron, Kalózok! Mi jöhet még?! Küld őket egy fertály óra múlva.
A házban fogadom őket. Gor, az őrség áljon készen. Reggel küldj követet Sepinroth-hoz. Holnap rendeletet adok ki. Te és Galdran jelentkezzetek a második őrségváltáskor! |
- Assan! Kalózok! Téged keresnek! Mit mondjak? Beszélni akarnak veled! |
- Ezt csak így mondod...?
Hirtelen elmereng...majd megszólal...
- Hmmm...Ráadásul Sepinroth nagyon csöndes mostanában...ez nem jó jel...és ez a goblin itt keresi...
- Ebből nagy galiba lehet, hiszen ha a jövevények szövetséget kötnek vele, akkor komoly bajba kerülhet a domínium...és a...
Ekkor a mondatot félbeszakítja a Korsó ajtaján belépő Gor... |
Bár...most hogy jobban belegondolok... Lehet hogy Sepinrothot kereste. Nem vagyok benne biztos, alig lehetett érteni a beszédét... Aztán persze az is lehet, hogy ő maga sem tudta mit beszél, ezeknél a goblinszármazékoknál megesik. Mindenesetre lehet hogy ki kellene hallgatni, csak a biztonság kedvéért. |
-Fura egy szerzet. Nem tűnt ártalmasnak, már amennyire ez a fajtájáról elmondtató. Csak sört akart, semmi mást. |
Merengőn gondolkozva:
- Goblin...ismét...errefelé...
Felocsúdva:
- És csak egy sört akart? Semmi egyéb?
|
-Ez a fiú egyszer a sírba visz. Szerencsére nem csak az ostobasághoz ért, ha kell, helyén van az esze is.
-Valami goblinszármazék esett be ide. Még emberinek nevezhető nyelven is beszélt, és úgy tűnt nem okoz galibát, úgyhogy nem penderítettem ki, de rajta tartom a szemem. |
A lord jót nevet fennhangon, látva a komikus jelenetet, majd modorral uralkodva magán a mérgelődő apa felé fordul.
- Nemrég még pólyában hordoztad körbe az udvarban...emlékszel...? Hmmm... Most pedig egyik leghűségesebb emberem, mint az apja.
Ekkor ráteszi a csapos vállára a kezét és bizalmas beszélgetésbe kezd...
- Milyen szerzet járt erre? Fiad az előbb említette, és a szag is ismerős...hisz északon volt elég füstös krimó, ahol láttam hasonló szerzeteket, s éreztek átható szaguk.
- DArgo, mit akart a büdös kis görcs? |
-Nem is tartalak fel uram tovább! Látom rajtad, hogy gondterhelt vagy! Búcsúzom hát!
(hirtelen átöleli apját, melyen apja lepődik meg a legjobban)
-Ne félts apám, vigyázok magamra, rád meg öcsém vigyáz!
(Lord Calassion felé szinpadiasan, széles mosollyal meghajol, köppenye alól kiesik egy pipadohányos erszény, amely nemrég még apja oldalán lógott. Zavartan felkapja és mielőtt még bárki bármit mondhatna sietve a kijárat felé indul, de a köppenye beakad az ajtófélfába és megállítja. egy cifra káromkodás mormogása közben megrántja a köpenyt, mely recsegve szakad, mégegy zavart pillantást vet hátra és kilép az ajtón) |
- A Kalandorok útján indulj el kelet felé... Ott van a tábor a nagy tisztás környékén... nem túl messze... Vigyázz magadra! Sepinroth nagyon csendben van mostanában...félek, hogy a mostani állapotok Őt is felpezsdítik...hiszen ha toron is a közelben van, akkor szövetségeseket fog keresni saját ügyéhez... Szemed, füled nyitva legyen hűséges ifjú! |
-Érdemtelenül is köszönöm dícsérő szavad jóuram! És kérdésedre válaszom ez: Kocsmaszag ... bánatunkra mostanában oly ritkán tisztelsz minket, hogy elszoktál a sör szagától!
(Lord Calassion arcán látja, hogy kérdésére igazi választ szeretne)
-De lehet, hogy annak az apró Goblinnak volt ekkora szaga.
(apjához lép)
-Az engedéjt megkaptuk. Ha a mai napra tudsz nélkülözni apám, elmegyek az Ereniekhez és közlöm velük új úr érkezik a táborba, kit hordóban érleltek és nem csak katona de civil fölött is hatalmat élvez!
(mivel úgy gondolja nagyon fenkölt dolgott mondott felszegi az állát és várja az ilyenkor megszokott elfojtott nevetéseket...melyek ezúttal elmaradtak)
...feltéve ha találok valakit aki megmutatja hol van a táboruk!
(Lord Calassionhoz)
-Uram ha mégegyszer fordulhatok hozzád, ki tudna engem elkalauzolni oda? |
Egy pillanatra el neveti a magát a domínior, annak ellenére, hogy nincs sok dolog, amin derűt fakaszt benne...
- Amos, menj csak és telepíts tavernát az ereniek közelében! Bízom benned és hűségedben... Végezd jól a dolgod...! Menj beszélj az Ereniekkel a táborukban!
A domínior kacsint és egy félmosollyal zárja a mondatát...
- Ja, és ne hidd. hogy zavarsz! Az ilyen zsiványok mindíg jó kedvre derítettek...
Közben megérzi, hogy valailyen átható bűz kering a fogadóban...
- Amos! DArgo! Ez meg mi a fene? Olyan büdös van itt, mintha, beköltözött volna ide a pöcegödör összes ártó szelleme! Honnan ez a gyomorforgató szag percek alatt...
|
| -Jóuram, neharagudj, figyelmetlen voltam (közben Lord Calassion rhjáját simítgatja)! Egy hatalmas úr keresésére indultam épp és remélni sem mertem, hogy már a küszöbön belébotlok egybe (mondja derűsen, mégis főhajlítással megadva a kellő tiszteletet)! Kérni jöttem, de nem magmnak uram! a Tavernáról volna szó, melyre, ha jól tudom, már szóban adtál engedéjt! Ígyhát csak megerősítésért jöttem szándékodban uram. Annális inkább, mert minél előbb adsz engedéjt, annáűl előbb lesz lehetőséged úgy lépni uram, hogy nem botlasz belém! (mondja mosolyogva és bár tudja, hogy tőlle nem vár senki komolyságot, arcán mégis látszik -mint mindíg mikor Lord Calassionnal áll szemben- hogy fél attól túl messzire ment a tréfával) |
A domínior közelít a Korsó felé...majd mielőtt belépne még hárta tekint...így nem láthatja az ajtóban kifelé siető Amos-t. Egymásba ütköznek...
- Mi a fene...! - mondja a domínior...
- Hé hé...hova ilyen sietősen ifjú...? Hogy még engem is elsodorsz?
Hangjában inkább a derű jelenik meg , mint a harag, vagy a szigor... |
| -Én optimista vagyok. Úgy remélem a sok fegyver megvédi majd a fogadót, és nem okoz galibát. Még az állatok sem piszkítanak oda hol esznek, higgyünk benne, hogy ezt a viselkedést őkis magukénak tudják. Najó! megyek...megkeresem az urat, s ha kész a felelet... egy hatlovas szekér sem húz ki ma már innen miután visszatértem! (elindulok az ajtó felé) |
Jól van, Amos, akkor rád bízom a dolgot. De ne bízd el magad. Aki nyíltan fegyvert hord, annak sosem teljesen egyenesek a szándékai. Tartsd nyitva a szemed és a füled. Menj, kérj engedélyt a nagyúrtól. |
| - Atyám, a kérdés inkább az kire bíznád jó szívvel, a vezetését? Mert én vállanám, ha nem is tudom pontosan mit vállalok ezzel. Nem hiszem, hogy félnünk kéne pár páncélos ficsúrtól. Parádézni és inni fognak, ahogy minden katona mikor épp nem az ellenségét ritkítja. Nem megszálló sereg ez! Barátként jöttek és hű barátként távoznak...legalábbis remélem. Vagy ha félted egyikünk, küldj együtt, bár nem tudom ki marad akkor neked segíteni.
Öcsém! Kérlek egy vizes kendőt adj! Mintha a pokol tombolna a fejemben! És az ébresztés sem volt épp felemelő. |
[36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
