Lorin O’Krell am Shentalain

Húsz évvel ezelőtt látta meg napavilágot egy félelf hajadon és egy nomád elöljáró gyermekeként Yllinor egyik székvárosában. Gyermekévei vívás, lövés és lovaglásedzésekkel teltek majd ifjúkorában megkapta a tanoncéveinek végét jelentő szablyát-apjától. Anyjától szőke fürtjein és ügyes kezein kívül egy furulyát örökölt és némi tehetséget annak használatához.

Szakállának kiserkenése után a nap már egy Fekete-határ menti erődben találta ahol rengeteg keserves gyakorlással megtanulta az alakzatokhoz való alkalmazkodást- eltérően addigi ugráló, helyigényes harcmodorától- és megismerkedett a halállal is, mint közeli, bármikor látogatást tehető baráttal. Személyisége ez idő tájt sokat változott, bezárkózottabb hallgatagabb lett, életvidám ficsúrból egy élőholttá vedlett át lelkileg. A fényt mely lelkére új világosságot, arcára új pírt borított az Ibara homokdűnéin találta meg. A király által toborzott Ibarai különítmény tagjaként egy jól felszerelt egységben -melyben több korábbi társa és barátja is jelen volt- érkezett a végeláthatatlan dűnéi közé, hogy segítséget nyújtsanak a vissza-visszaszoruló Pyarr csapatoknak. Az egységben a fiatal Arel papnő, Ellyona segítségével ismét visszatért a régi kerékvágásba, persze fogalma sem volt arról, hogy a nőnek vajon csak játékszerként van rá szüksége vagy ő is olyan mély érzéseket érez, mint ő iránta. A különítmény csúfos kivonulásakor már altiszti rangon, az egység felderítőinek vezetője volt. A felderítők közül egyedül ő menekült meg, így jelenleg ő a csapat szeme és füle, valamint ha kell, futárkodik is a Kapitánynak.

Jellem:

Általában vidám bőbeszédű figura aki szereti a figyelmet. Életvidámságán csak akkor ejthetnek sebet ha valaki olyan dolgot tesz mely a büszkeségét vagy elveit sérti. Művész hajlamait általában este éli ki, noha nem bárd. Erős jellem és a nomád őseitől örököld büszkeség az ő ereiből sem veszett még ki. Ellyonához igen erős érzelmi szálak kötik hiszen szerelmes belé noha gyakorta veszekednek részint a nő miatt aki csak egy hosszú távú de cseppet sem kötött kapcsolatnak tartja. Mivel katona ezért életében fontos szerepet játszik a harc. Nem szívesen ont, vért ellenben nem vérre menő ütközetekben annál szívesebben fitogtatja erejét, tehetségét. A csatában feljebbvalói parancsának alávet magát természetesen, ott is ellentmondana, ha olyan dologra utasítanák melyet elvből elutasít.

Fegyverként egy szablyát forgat és pajzsot. Ezenkívül még írt az íjjakhoz is noha általában egy számszeríjat hurcol magával.